Mint a ruhát. Mindenki más sorsot visel,

és elménk, a napi gondokban merül el.

Persze,

most még valószínűtlennek hiszed,

de egyszer,

ezeket  kérdésként felteszed:

Lesz e még, aki megszeret?

Lesz e, ki megfogja kezed?

Lesz e, ki lefogja szemed?

Lesz e, aki majd eltemet?

Kinyitod szemed, és böngészgeted.

Egy kérdőjellel, az is ott remeg:

helyesen éltem e, az életet?

Most mindezek,

valószínűtlennek tűnnek,

és nem hiszed,

e kérdéseket felteszed.

U.i.

Lám, a szép emlékű múltból,

tetteid rég homály borítja.

A hálavirágaiból,

majd egy koszorúra sem futja.

                                                     -.appa.