Na hallod, jól ellevelezgetünk itt, erről-arról. Kérlek, ne vedd személyes megtámadásodnak, amiket írtam. Nekem nincs kifogásom a szóképzés ellen. Ami jó, az szépen beépül a nyelvbe. Volt ilyen, és lesz is ilyen. Hangsúlyozod, hogy ''alkalmi''. Azért kérdeztem rá, mert azt írtad előző leveledben, hogy gyakran alkalmazod. Nem tudom, van e nyelvi bűnözés? Úgy gondolom, a nyelv alakítja magát. Amikor volt a nagy nyelvújítási hullám, sok új magyar szót megalkottak. Nem mind került forgalomba, hogy úgy mondjam. Ami nem nyerte meg a nép tetszését, az megmaradt érdekességként. A neten is elérhető, hogy miket javasoltak. Használni, viszont nem használjuk. Azt mondod, amatőrködsz. El kell kezdeni, valahogy. Ez is egy szakma. Meg lehet tanulni. Anyagi oldalát tekintve, nem is fizetik valami jól. Meg, ha belegondolok, hogy napi több órát kötelességszerűen irkálni. Nekem valahogy riasztó. Erre mondják, hogy valamit, valamiért. Amikor már szalagon jönnek ki a kötetek, akkor valószínűleg meg lehet belőle élni. Író olvasó találkozó, meg mit tudom én, mi minden. Már csak a hírnév miatt is veszik a könyvet. Jól körbeirkáltam itt. Szóval, lehetsz Te még profi. Fiatal vagy, és mint látom, képzed magad a ''szakmában''. Én, amondó vagyok, a nyelv változik. Ezt el kell tudnunk fogadni. Az új generációk, megpróbálnak ez által is elkülönülni.  Igazuk is van, nem akarnak közösséget vállalni, egy olyan generációval, amely ezt a jövőt építette, az új generáció jelenének. DE! Ennek, ne örülj. Ti sem lesztek különbek. Azzal kapcsolatban, hogy mit fogadnak el, és mit nem. Beadtam egyszer egy novellát. Azt mondta, a zsűri elnöke, hogy nem felel meg a novella kritériumainak. Így aztán nem is bírálták. Szerencsére nem vagyok író, így abszolúte hidegen hagy az ilyesmi. Megértettem a szóalkotásaid. Erre írtam, hogy, ez egyfajta elkülönülés is. Nem vagyok író, sem költő. Nem tudok ilyen dolgokat, mint Te. Abból indulok ki, amit Kant mondott. Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Amennyiben a szavak átformálása (metrum) jól sikerült, akkor bizonyára tetszik, és ugyanígy vagyok a rím végetti átalakítással is, amiről megtudtam Tőled, hogy az metaplazmus. Ezek fantázia, képzelőerő híján, nem jöhetnek létre. Ha igen, vélem nagyon erőszakoltak, ami árt a hangzásnak, a szépségnek. A versed, pályázaton történő, nem elfogadással kapcsolatban, hoztam példának, az előbb a novellámat. Amiről kiderült nem felelt meg a kritériumnak. Okhatározói mellékmondatok címen írtam őket. Remélem, hogy sikerült eloszlatnom a félreértést. Az, a gyanúm, hogy alaposan túltárgyaltuk, ezt a témakört. Bevallom, én is használtam már metaplazmust. Azt is bevallom, nem tudtam, hogy annak nevezik. Egy személyes kérdés. Miért szükséges gyakran élni ezekkel a módszerekkel? Irgalmatlanul sok szó van. Direkt hergeled vele, az olvasót? Sosem mertem filozófiaként kategorizálni írásaimat. Filozófiaként tekintve, a következőt láthatjuk. Lételméletem abból áll: a világ nem létezik. Ismeretelméletem: a világot nem ismerjük. A világ cirka 4 %-áról vannak sejtéseink. Aztán kiderül, mikor világról beszélünk, hogy a Föld, a mi világunk. Persze, vélhetőleg egy aranyhalnak, az akváriuma a világ. Azt írod:"A költői kérdésekre nem vársz választ senkitől sem. Benne van a gondolataidba, a sorok között". Jól látod. Tényleg nem várok választ. Kétkedem, hogy lenne elfogadható, mindenki számára jó válasz. Oda tettem a kérdést, és akinek kedve van, gondolkodjon el rajta. Tényleg próbálkozom azzal, hogy a sorok között, eláruljak valamit, a felmerült kérdéssel kapcsolatban. Nem mondanám, hogy ez lenne a válasz, hiszen kérdéseim kapcsán, újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem. Gyakorlatilag kimondhatjuk. Írásaimmal, nem jutok semmire. Erre tudod mit szoktam mondani (amit a Prédikátor): hiábavalóság, minden az ég alatt. -.appa.