Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy a kárpótlással mindenki jól járt. Hát tévedtek. Azok, akik kapták többségében nem jártak jól. Most mondhatjátok, hogy persze. Idevezet, az emberi kapzsiság. Elmesélem ígéretemhez híven, mi lett a hadifogságot megjárt, és megszenvedett emberek pénzének sorsa. Hallgassátok hát történetem, a nagysikerű kárpótlásról. Az első hullám. Ebből láthatjátok, hogy a kárpótlás több hullámban zajlott. Az első, amit apám is várt nagy reményekkel a hadifoglyoknak járt. Amint, azt a múltkor kiszámoltuk, nem is volt az rossz pénz. Valakiknek. Az érte megszenvedett embereknek, sem lett volna az rossz. Ezt, rosszul mondom. Nem ezért szenvedtek. Nem azért szálltak harcba, hogy majd 35 év múlva kárpótlási jegyet kapjanak. A hazáért, a dicsősségért! Elvitték őket, hogy Hitler, meg a Kormányzó úr álmai teljesüljenek. A rendszerváltó kormány aztán kitalálta, hogy ezeket a sokat szenvedett embereket kárpótolni kell. Mondták, hirdették, hangoztatták. Ez volt a népbutítás.  De ezt, nem a kárpótlásra találták ki. Megint megvezették őket, mint hajdanán. Akkor elvitték őket, a hazáért harcolni, messze a hazától. Most, jegyeket osztogattak, amit pénzzé akartak tenni. Pénzzé, amit ők osztogathatnak a gyerekeiknek, az unokáiknak. Apám hátul volt a névsorban, így már régen osztogatták a kárpótlási jegyeket, amikor rá került a sor. Eljött a nagy nap. Mentünk az OTP fiókba, ahol átadták a kárpótlási jegyeket. Nagy árgus ív. Sorszámegyeztetés. Na, apám észreveszi, hogy az egyiken van, a közepe táján egy lyuk. Szólunk Julikának, hogy ez meg lyukas. Jegyzőkönyv, csomagolás, visszaküldés. Itt megjegyzem, az észrevétel nagy hiba volt. Hagynunk kellett volna a frászba, és amikor vásárláskor kiderült volna, akkor kellett volna megreklamálni. Na, ezen most már felesleges lamentálni. (Ezt, csak így a rím végett). Hónapokat kellett rá várni, míg visszaküldték. Mire apám megkapta, már csak 20 %-on vették a kárpótlási jegyet. Ügyes fiatalemberek járták a környéket, (Lada gépkocsikkal) és felvásárolták, a kárpótlási jegyeket. Másnap Pesten eladták, délutántól újra felvásárlás volt. Két hónap múlva, már elegáns nyugati autóikkal mentek üzletet kötni. Senki sem tudta, meddig kell, meddig lehet felhasználni. E miatt aztán, igyekeztek pénzzé tenni, hogy segítsék a gyerekeiket, unokáikat. Lehetett ugyan átváltani nyugdíjjáradékra, de sok idős, betegember nem bízott abban, hogy megéli azt az időt, hogy megkapja a teljes összeget. Maradt az eladás, mint alternatíva. Kicsit tekintsünk vissza. A rendszer váltáskor többen lovagolták meg ezt a hullámot, hogy az öregek, bizonyos értelemben nosztalgikus hangulatba kerültek. Az ügyesebbje rájött (mondhatom itt is, természetesen), hogy ebben bizony pénz van. Alakult szövetség, egyesület. Kezdték keresni, a bajtársakat. Így kereste meg apámat is, ha jól emlékszem a vitéz szövetség. Írták, honvédelmi minisztérium irattárában megtalálták, arról a dokumentumot, hogy Ő vitéz, csak a háborús körülmények miatt nem volt avatva. Most itt a lehetőség, és vitézzé ütik, ha Ő is úgy akarja. No, hát legyen. Nyugdíjas vasutasként, ingyen utazik Pestre. Elmegy erre, az avatásra. Meg is örültek ennek, a vitéz (elv)társak. Írták, hogy akkor fizessen be, ennyit erre, annyit arra. A köpeny árára, emlékszem. Ötezer forint. Pestiesen szólva nem semmi. Ja. A köpenyt, nem kapta volna meg. Természetesen, apám nem fizetett be semmit. Így aztán nem is kapta meg vitézségi jelvényét. Ebből következik, hogy emiatt nem vagyok én se vitéz. Ugyanis, az elsőszülött fiú, örökli a vitézi címet. Komolyan mondom, milyen jól mutatna, hogy Vitéz -.appa. Végül is azt nem tudom, hogy: ezt kiírták e végig? Nagyapámnak díszes oklevelén az volt, hogy Vitéz Karakó Barna, de neve a címzéseken V. Karakó Barna volt. Tudjátok mit? Nem használom inkább. Akkor az lenne, hogy Vappa. Még, összetévesztenének, a kullancsriasztóval. Ez nem a reklám helye, de az Vape. Egyébként buli volt még az újra temetés is. Emlékezzetek csak, 301-es parcella. Igazából nem értettem, - miért kellett a holtakat háborgatni? Nevezhetjük ezt bárhogy. Kihantolás, előszedés, kiásás, kibányászás. Bármelyik szót is használjuk, megalázó. A hozzátartozóktól, elkezdtek pénzt kérni, hogy beazonosítsák a holttestet, és újra temessék őket. Olyan asszonytól, aki gyermekeit egyedül nevelte. A ház, amiben laktak, a magyar államé volt. Tejes vagyonelkobzásra is ítélték a férjet. Az állam az ő házát, nem tartotta karban. A fenntartásra fordított költségeket, lelakhatták. Meglep valakit, hogy ezek után, az özvegy, azt írta: maradjon ott, ahol eddig volt, és nyugodjék békében. -.appa.