Gratulálok. Szépen végig vezetett gondolatokat osztottál meg velem. Visszautalok, legutóbbi levelem, utolsó néhány mondatára. A nyelvvel kapcsolatban fenntartom, az ott megfogalmazottakat. Én is olvastam egyébként a: Babilon című verset. A költő „új nyelvjárvány”-ként aposztrofálja, a nyelv változását. A tudomány változása, az ismeretek bővülése is magával hozza a változást. Szóval nem értem én, ezt a nagy nyelvvédést. Azt, sem mikor előbányásznak régi, használaton kívüli szavakat, és abból írnak egy verset. Érdekességként lehet ilyet írni. Kicsit erőltetettnek érzem. Azért, már a sötét Szabolcsban sem így beszélnek. A nyelv változik. Sokan tanulnak idegen nyelvet. Angolt, németet. Pedig, kínait kellene, és most biztos megvetnek ezért a mondatomért. Nem utolsó sorban arabot. Nosztalgiázni lehet, meg áradozni, hogy a szép magyar beszéd. Megtartani viszont nem lehet. Kár is erőltetni. Ha, belegondolunk, mindig is voltak, nyelvvédők. Aztán mégis ünnepeltük, a nyelvújítást. A beszivárgott idegenszavak helyett képeztek, magyar szavakat. Azt mondottam ugye, hogy a nemzedékek, ezzel különítik el egymást. A nemzetek, is erre használják. Két cél, van ebben. Igyekszünk elsajátítani mások nyelvét, hogy meg tudjuk érteni - miről is beszélnek? Törekszünk arra, mások ne értsenek meg azt - miről is beszélünk? Vegyük példának a cigányokat. Akár az utcán, akár a boltban, amikor meg akarnak beszélni valamit, azonnal átváltanak cigányra. Ne értsék meg, a körülöttük lévő járókelők, vásárlók. (Nem csak, ők vannak ezzel így). Azt említettem, hogy az ifjúságnak, ma is van elkülönült nyelve. Nehogy már, az ősök mindent megértsenek. Tehát megszűnnek szavak, és jönnek újak. Különböző nyelvekből. Törvény van, hogy ne használjuk, az idegen szavakat. Teszem hozzá, ezt maga az országgyűlés sem tartja be. De hát, hol van már? - a „Mënyi miloszt”, (mjonyi miloszt). Meg a „terömtevé elevé”. Lehetséges, ezen fel fogsz háborodni. Gondolkodtam rajta, hogy ezt leírjam e, de csak leírom. Jönnek azzal, hogy Erdélyben szebben beszélnek magyarul, mint mi itthoni magyarok. Ez nem igaz. Az a beszéd, egy elkülönült ág. Más a hanghordozásuk. „És” helyett, a „s” van használatban. Előszeretettel használják, a szenvedőszerkezetet: „meg kellesz, csináljak”, „meg kell, tegyek”, „meg kell csináljam”. Kevesebb névelőt használnak. Ez itthon is terjed. Jelenleg arra tendálunk, hogy a névelő használat kivész a magyar nyelvből. Az ország lakosságának nagyobb része nem használja (Budapest, és a cigányok). Visszatérve, az erdélyi nyelvjárásra. Az említetteken kívül, még egyéb dolgok is vannak, amik picit mások. Akkor veszed észre, amikor ott beszélgetsz. Ezzel nem azt mondom, hogy ez baj. Miért is lenne baj? Azt mondom csak, nem igaz, hogy szebben beszélnek. Ha belegondolunk, határon belül is vannak nyelvjárások. A hatvanas évek közepén, még erősen „ö”-ztek Szegeden. A hetvenes évek közepén, Balassagyarmaton, erősen „á”-ztak. Akkor is, ha nem esett az eső. Veszprémben jártam középiskolába. Nyári szünetben, az egyik boltos nő megkérdezte: itt nyaralsz. Amin meghökkentem, született „ujheli” vagyok. Ezt azért írom, hogy lásd, egy év alatt is vesz fel az ember olyasmit, ami már észrevehető. Ha másban nem is, de a hangsúlyozásban, a hanghordozásban. Itt még közbeszúrom, úgy tartják, Sátoraljaújhely környékén beszélnek a legszebben magyarul. Ennek, annyi alapja van, hogy Széphalom volt a nyelvújítás központja, mivel Kazinczy nevéhez kötik. Most nosztalgiázok egy kicsit én is. Gyermekkoromban, felmentünk a városba. Anyám benézett a Hangyába. Nyilván, már nem hangya volt, hiszen 45 után államosították, ezeket a boltokat. Hasonló módon, kártalanítás nélkül, mint Orbánék, a magánnyugdíjakat. A hangyában, szinte mindig voltak, a piacozás miatt, ráncos, sok szoknyás nénikék. Két értelemben is igaz a ráncos, mert a nénik is ráncosak voltak, meg a szoknyájuk is. No, bekönyököltek a pultra, és a méterrúddal kavillálva, mutogatta a véganyagokat, a másik asszonyságnak. Pergő nyelvvel karattyoltak, ugyanis a nénikék tótok voltak. Mikor az eladótól kérdeztek, akkor átváltottak magyarra. Ezzel azt mondom, aki megteheti, az elkülönül. Hallod, most jut eszembe. Az iskolában biztos Ti is alakítottatok ki nyelvet. Nálunk, a lányoknál volt, ilyen elváltoztatott nyelv. Tuvudsz, ivigyeven beveszévélnivi? Meg volt ugye a: hogi vagi? Látod, hogy eltérítettem a levelezésem fonalát? Nem baj, majd megírom legközelebb. Ha, akkor is közbe nem jön valami kószáló gondolat, ami elkaszálja eredeti tervemet.  -.appa.