Tervmódosítást csináltam. Szoktam ilyet, bár én is kényszeres cselekvő vagyok, mint a többi népek. Így lázadok. Valószínű, az emberbe kódolva van, hogy amit eltervezett azt megcsinálja. Mi itt vidéken nem nagyon főzünk be. Azok, akiknek terem. Nem éri meg. Néha Nyíregyen veszek ezt, azt (krumpli, hagyma, de a paprika paradicsom is olcsóbb, a két utóbbit szoktam kapni, meg uborkát) Emlékszem, mikor Pestre jártam iskolába, onnan hordtam a dolgokat. Az Arany János utcai piacról, mert az útba esett. Itt 8 Ft, volt egy kiló alma, ott 4, és reklámozták, hogy szabolcsi alma. Hát hazahoztam őket. Paprika, paradicsom, uborka, banán. Ezeket vettem. Aztán a Pesti kollégák mondták, menjek a Garaira, az ott van a Keleti mellett. Onnan indult a vonat. Mentem is, és a kapunál megvettem a banánt féláron (az ittenihez képest). Roppant büszke voltam. Következő beszélgetéskor mondják: miért vettem olyan drága banánt? Miért nem mentem a piacra? Kiderült, hogy nem a kapuban kell megvenni. Ott drága. A vidéki meglátja, hogy az otthonihoz képest milyen olcsó, oszt ugrik, mint éhtyúk a takonyra. Na, nem főzök be, ennek az a lényege. A nyíregyi konzervgyár, jó cuccokat készít. Tartósítószer nincs benne, csak cukor, meg ecet. Valóban a versolvasás sok időt elvesz. Én is szeretem átböngészni. Mögé látni, valahogy. Olvastam néhány olyat, amit nem értek. Szépen össze vannak rakva a szavak. Frappánsan rímelnek, de valahogy nem értem a lényegét. Lehet rosszul gondolom, de verset azért nem érdemes írni, mert mutatós. Voltak ilyen kezdeményezések, (A megsebzett galamb, és a szökőkút) tanították az iskolában. Szerintem erre, a festészet jobb. Ma meg fényképeznek. A se rossz. Azt írtam, hogy az újonnan feltett hatodik részt, azonnal kidobta, hogy " a moderátoroknál vár elbírálásra. Most nem írt semmit a gépállat, hogy szerinte erotikus, vagy ilyesmi. Elég volt a szerző, meg a cím. Beállítás kérdése, hogy kit vegyenek ki a sorból. Tegnap aztán, az jelent meg mellette, hogy a főmoderátornál vár elbírálásra. Meglepődtem, hogy ilyen hamar odakerült. Innen, már két-három hét, és megkapom az értesítést, hogy óvjuk az ifjúság zsenge lelkét. Ami tényleg érthető is. Kell lennie, egy ilyen közösségnek is, ebben az elkúrvult világban. Tudom, nem szereted az ilyen jellegű megnyilvánulást. Kérlek, bocsáss meg érte, de úgy ítéltem meg, hogy ez a jelző, nagy pontossággal jeleníti meg korunk etikai hozzáállását a dolgokhoz. Szinte, ehhez tartozik a dolog. Úgy értem, ehhez a korhoz, napjaink társadalmaihoz. Celebek, meg egyéb prostituáltak. Szinte példát mutatnak. Nem hinném, hogy vénségemre megtanulok, viselkedni. Ha, eddig nem tudtam. Nem tudom: most mik az elvárások? A mézes mázaskodás? A kétszínűsködés? Az álszentvallásos révület? Mintha törődnénk valakivel? Részemről, nem tudom. De, tudja, valaki egyáltalán? Gyűjteni jótékonyságra a pénzt, mindenféle alapítványokon keresztül. Aztán? - elfolyik valahová a pénz. Marad, ami marad, és hallhatjuk a hírekben, a sok jó cselekedetet. Boldogan halljuk? Hát persze. Dacára annak, hogy gyanítjuk, azért amit hallunk, az nem teljesen igaz. (Mindez, sekély vigasz) -.appa.