Nem tudom Ti, hogy vattok véle, de én elolvasok mindenféle verseket. Tematizálva vannak a versek. Vannak, akik szerelmetes verseket olvasnak. Abból is a szomorút. Erre van beállva. Szeret kicsit keseregni, más helyett is. Vannak, akik a természetet védik. Ők nem tudom: mit gondolnak? Sose írtam meg, hogy védhetik nyugodtan. Attól a természet, még őket is elpusztítja. Nincs barátság, néhány, vagy akár, sok vers miatt sem. Van aztán filozófia kategória is. Természetesen, a költők ábrándos lelkek. Gondolnak valamit, és már fel is címkézik a verset, hogy filozófia. Van aztán, ez meg még természetesebb, olyan vers is, ami ténylegesen érint filozófiai kérdést, vagy kérdéseket. Egy ilyenre írtam: Nincs szándékomban vitatkozni. Én nem vagyok materialista. Nem hiszek az anyagban. Az is csak illúzió. Ha elkezdjük szétszedni az anyagot, akkor a semmit kapjuk. A semmiből teremtődött, vagy keletkezett minden. Ki, hogy gondolja. A semmit véve alapul, a semminek nincs határa, nincs kiterjedése sem. Tapogatva, azt érezzük, hogy van valami. Azt mondom, a képzelet szült mindent. Valakinek a képzelete. Legyen világosság! És lőn világosság. Az emberek is képzelnek dolgokat, amikről azt hiszik, úgy van. Így van ez a tudományban is. Kepler ugye rájött, hogy a bolygók nem körpályán mozognak. Azért számolt és számolt, hogy bebizonyítsa, hogy DE. És akkor, még egy de. De, ezt most szúrta be, ide. Vehetjük példának Einsteint. Bevezette a kozmológiai állandót. Később ezt élete nagy tévedésének hitte. Azóta is használjuk, (mondjuk én nem, de nekem könnyű, azt sem tudom, hogy kell) és mondogatjuk, hogy mennyire igaza volt. Mondjuk, én ezt sem. Mi van, ha abban volt igaza, hogy hiba a kozmológiai állandóval számolni. Ma annyira beleéltük magunk, hogy csak ebben az irányban gondolkodunk. (Tudjátok, hogy én nem) Egyszer jön valaki, aki másképpen számol, és kiderül, úgy is kiszámolható a világ. Tudjátok mit? Nem lehetetlen már jött is valaki, és számolja a világ történéseit, kozmológiai állandó nélkül. Mondom mind ezt azért, mert igencsak sok esztendőnek kell eltelnie ahhoz, még egy nézet utat tör magának, az emberek elméjében. Kaptam erre, a következő választ. Érdekes filozófiád van. Valahova Platónhoz  kellene visszamenni, de itt vannak közelebb az angol Hume és társai. "Nincs semmi, csak amit épp észlelünk". A szék csak addig létezik, ameddig rajta ülsz). De ha  semmi sincs, akkor bizony isten sincs, és Te nihilista vagy. Egyébként az anyagot, ha szétszeded részeire, energia formájában van jelen, és az energia is anyag. Az energia-megmaradás elve már rég bizonyított.  Én azt hiszem, közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondolnád. Hiszen a probléma éppen az, hogy a lélek nem anyagi, de akkor mi? Hát itt jön a képbe a vallás. De most én sem akarok vitatkozni, nagyon örültem a levelednek. Erre, a rövidke levélre, csak válaszolnom kellett, ezt beláthatjátok. Szokták mondani: a gondolat, gondolatot szül. Jó, lebuktam. Nem szoktak ilyet mondani, de én most mondom. Megtiszteltél leveleddel és azzal, hogy megosztottad velem gondolataidat. Érdekfeszítő, amiket írtál. Sokáig el lehet rajta töprengeni. Meg is teszem, de Téged nem untatlak vele. Megpróbálom szószátyárságomat visszafogni, (itt jegyzem meg, de látni fogjátok, hogy ez biza, nem sikeredett) és csak néhány mondatban válaszolni. Már csak azért is, mert Te így is érteni fogod. Platón valóban sok dolgot mondott, ami elgondolkodtató. Az ideatannal nem tudtam azonosulni.  Úgy értve, hogy akkor sem amikor, először találkoztam a tannal. Bimbó professzor egyéb dolgokban, sokszor idézett Platóntól. Hume-el kapcsolatban. Hajlamos vagyok a szkepticizmusra. Azt gondolom, abban igaza volt, (kicsit átfogalmazva) hogy a kételkedés előrébb viszi a világot, a megismerésben. Hozzátéve azért részemről, hogy a világ nem ismerhető meg. Azt mondom viszont, hogy a szék akkor sem létezik, amikor rajta ülünk. Amit anyagnak hívunk, annak a felépítő kis alkatrészei, olyan gyorsan pörögnek, hogy szilárdság látszatát, érzetét keltik. Kételkedem abban, hogy olyan egyszerű lenne a világ, mint ahogyan azt, mi emberek leírjuk. Energia. Kezdődött azzal, hogy tömeg, meg sebesség szorzat. Most négyes-impulzus megmaradásról beszélünk. Ehhez kell persze egy Minkowski-tér. Van egy csomó kitaláció, amit bizonyítanak. Nem hiszem, hogy a világ néhány egyenlettel leírható. Minél nagyobb név valaki, annál tovább marad az Ő kitalációja. A többiek is azt bizonygatják, hogy bizony úgy van. Miért is kell annyi állandó, meg koefficiens? Amennyiben Isten kimérte a tudás határát, akkor könnyen meglehet, hogy nem úgy van. Most, az jutott eszembe: Mi van, ha Isten: nem csak az emberek nyelvét?- de gondolkodását is összezavarta. Azt gondolom Isten egy ujjcsettintéssel elindította a világot, ahogyan mi indítjuk a pörgettyűt. Aztán azt hisszük, hogy agyalunk raja, pedig az is csak része a programunknak. Vannak ezek a számítógépes játékok. Megbízod, hogy dolgozzon az embered. Ha nem mész időben a termékért, nem dolgoznak. Lehet őket tanítgatni. Csinálják, amire utasítod őket. Attól még nem valósak. Úgy gondolom, mi sem vagyunk valósak. Részei vagyunk, egy tervnek, programnak, és tesszük a dolgunk. Úgy, ahogyan teszik a játékban a Simek, meg a többiek. Billentyű parancsokra, vagy joystickre. Igazad van. Azon is el lehetne csemegézni, hogy: mi is a lélek? Gyorsan megnyugtatlak. Nem teszem. Elnézésedet kérem, hogy mégis hosszan írtam. Ne haragudj érte, de felvillanyoz, amikor rájövök, hogy a beszélgető partnerem érti, miről beszélek.  -.appa.