De, azt nem tudjátok, hogyan került új lakásba, az én gyermekem. Ott lakott kedves ismerőse egy évig. Hozzátartozik, hogy amikor beköltözött, akkor volt renoválva a ház. Ha szólt egy héten belül meg lett javítva minden, ha mégis elromlott valami. Azt nem igen meséltem Nektek, hogy a régi házi úr. A lomtalanításkor kidobott bútorokat, meg háztartási gépeket hozta, zömében. Egy dolgon meglepődtem, a szálloda lakóival kapcsolatban. Nah, igen, de a híres emberek sokkal többet fizetnek. Még hangstúdió is van a hotelban. Egyszer volt valami kis srác, az is híres elvileg, és kis fruskák szaladgálták körbe a hotelt. Ahányszor kinyitottam egy ablakot, hogy szellőztessek, valaki alá állt és beordított, hogy szeretlek, szeretlek. Főleg angolul, egyik németül. Egyszer meg hallottam, hogy visítanak veszettül és ordít, hogy nem hiszem el, nem hiszem el, úgyhogy kijöhetett a srác a hotelból és örömködtek. Nem lehet kényelmes híresnek lenni. Aztán visszakanyarodott, a halogén sütőhöz. Na legalább megismeritek Ti is. Ebbe a sütőbe az izzósor benne van valami csőbe, és az még egy rohadt nagy csavarokkal felfogatott fémrácsba, ami ráadásul berozsdállt a párától. Forgatni nem lehetett, a teteje fixen volt, egybe a talpával és így lehetett rácsukni az üvegedényre, az üvegedényt forgatni, meg elég balesetveszélyes, mert felforrósodott, annyira, mint amennyi fokon sütöttem. Ezek után beláthatjátok, hogy én nem vágyom ilyen nagyon praktikus sütőre, bár az elején, dícsérte az én gyermekem, hogy milyen praktikus, meg jó benne sütni. De térjek már vissza, ahhoz, amit Ő mesél. Nah, két napja leltem egy rohadt drága dolgot. A vendég ott hagyta az Apple ipadját. Megnéztem neten 800~1250 euróig van, attól függően, mennyi agyat meg frinc-francot szeretnél bele, de eddig nem hívtak érte. De majdnem akkora, mint a laptopom képernyője. Gyorsan szoktam válaszolni. Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de én, ha nem válaszolok gyorsan, sokszor elfelejtem. Tudjátok, akkor már nem látom ott, a kék borítékot, és azt hiszem, hogy már meg is válaszoltam. Ez attól lehet, hogy mindég egyből válaszolok. És, most egy szép futballból átültetett hasonlattal élve. Most is írtam kapásból. Remélem, ezt a levelet már az új helyeden olvasod. Meg azt is, hogy ez a hely tényleg beválik, jobb lesz, mint az előző. Ezt nem tudtam, hogy a híresek többet fizetnek. Ezek szoktak ott gyakorolni? - vagy minek a stúdió? Most megtapasztalhattad: milyen híresnek lenni? Végtére is, a Te ablak nyitásodra kiabáltak. Nem is csodálom, hogy nem normálisok ezek a híres emberek. Ehhez még jön a kábítószer, meg az ital (vagy fordítva). Itthon, ezt a „nem hiszem el”- t, szokták kiabálni a rádióban, mikor nyernek valami marhaságot. Koncert jegy, mozijegy meg ilyenek. Tudod, amiket főiskolás korodban Te is nyertél. Na, most én is áttérek, a halogén sütőre, meg a fogyasztó társadalom ostorozására. Lévén, hogy fogyasztói társadalomban élünk, úgy készítik el a dolgokat, hogy ne lehessen megjavítani. Van olyan, hogy beöntik. Na, mindegy, csak így nem tudsz magadnak táplálékot készíteni. Mennyit bírt ki összességében? Akciós volt azt tudom. Nem emlékszem mikor vetted. Nekem elég réginek tűnik. Ilyen talált dolgoknál mi az eljárás? Ha, nem jelentkeznek a megtalálóé?  -.appa.