Figyelem: ezen írás olvasása alkalmas a nyugalom megzavarására. Két esetben is egyértelműen Orbán Viktort tartalmaz (nyugi, ezzel együtt).

Annyira, de annyira megirigyeltem, amikor pár sorban bölcsességeket írnak. Bárki tehetne ilyet, de többnyire, a Dalai Láma. (Mármint ráfogják szegény Őszentségére a dógot). Kétkedve fogadom én ezt. Van ott minidig, egy íródeák? Amúgy meg ugye? Dalában nincs is láma, mint ahogy a lámában sincs dal. A tényszerűség kedvéért bevallom, azt sem tudom, - vajon hol lehet Dala? Teszem mindezt azért, hogy lássátok, tisztában vagyok a hiányosságaimmal. Azt akartam előbb írni, hogy lássátok, hogy látom a korlátaimat. Természetesen hiányosságot akartam írni, de olyan gyakran nem írhatok hiányosságot, ezért korlátot írtam. Értitek? Nem szabad ugyanazt a szót többször alkalmazni. Hadd térjek csak vissza, az okosságok mondásához. Hivatkozhatnánk Görög bölcsekre is, de ezt sem teszem. Így aztán én mondom a bölcsességeket. Biztos, ami biztos le is jegyzem. Íme, egy példa, amikor lehet egy mondaton belül kétszer ugyanaz a szó. Amikor nyomatékosítunk. Orbán Viktor úgy szokta: még egyszer mondom! Az is jó. Hé! Most még ne örüljetek. Ez még nem az okosság volt. Innentől viszont, az következik.

• Tényleg nem számíthatunk semmire. Mivel nem vagyok materialista. Úgy vélem semmi sem létezik. Anyagi értelemben. (az emberek anyagiasak, ezt határozza meg számukra az a program, amiben megjelennek, mintha valóságosak lennének). Beláthatod, így könnyű optimistának lenni.
• Sok a kérdés, de egyszerű kérdéseket tettél föl. Zárt kérdéseket. A válasz mindenikre, roppant egyszerű. Persze! Most magamnak teszek fel egy kérdést. Magamnak, egy bonyolultabbat. Egy nyitott kérdést. Melyik univerzumban? Erre, nem tudok választ.
• Hazug, az élet. Mi is hazudunk. Sok minden történik. Amiről tudunk, és persze olyanok is, amikről nem tudunk. Egyáltalán, ha belegondolunk: tudjuk, hogy mit szeretnénk?Nem tudjuk, ki tervezi, és ki irányítja, az életünket. Biztos vagyok benne, hogy nem mi.
• Alapból, nem vagyok én optimista. Realista vagyok. Az év első napja megfogott. Reggel még reménykedtem, hogy változhatnak a dolgok. Jó lenne, de így estére, már erős kétségeim vannak.
• Az utak, mindég elágaznak. Több helyen is.Az útnak az a dóga: vigyen valahová. Nem az út tudja, hogy: hova? Ki tudja, mikor mondjuk, azt? - íme hazaértünk. 
• Való, hogy minden épül, és ledűl. Már nem vagyok benne biztos, hogy mindig, mindent alapokig le kell rombolni. Hogy ezzel kapcsolatban mi az igazság? Sose derül ki.
• A szilveszter alkalmas, az elhatározásokra, a változtatások tervezésére. Aztán utolér a múlt, fülön csíp. Na, nem addig a barátom. Mi, összetartozunk. Lásd be. Nem csak, az emberiség története. Az egyes ember is, múltbéli cselekedeteivel együtt értelmezhető. De, tudod mit? Azt mondom, mint az ima. Legyen úgy, ahogy Te akarod.
• Valóban, ez a megoldás. Elengedni, a voltat. A múlt, még meg van. A jövő, már meg van. Mondhatni, itt téblábolunk, a kettő között.
• Én is hessegetem a rossz emlékeket, de olyanok, mint a légy.Köröznek, és visszaszállnak. 
• Úgy gondolom, az emlékek, csak hozzánk tartoznak.Részeinkké váltak, azokkal vagyunk teljesek. 
• Ilyentájt, (karácsony) talán szívünkben van a megváltás gondolata. Aztán elsikkad, elmúlik. Úgy véljük, sok fontosabb dolog is van, annál. Azt elmondhatjuk: az ember olyan, amilyen. Nyugodjunk bele, hogy nem megváltható. Megvesztegethető, és hiszi, hogy azzal mindene megvan.

Tényleg nincs megváltás. Való igaz. Krisztus kereszthalála, ilyen megváltás jellegű ígéret volt. Ebből, a halála meg is valósult. A többi elmaradt. Nem írom, hogy sajnos. Nem tudhatjuk, mi (volt) az ÚR terve. A világ olyan, amilyen. Determinált világegyetemben élünk. Nem gondolom: hogy az embernek erre hatása lehetne?, hogy hatása van. Tudom, hogy ezt hisszük, hangoztatjuk, és hirdetjük. Itt sem írom, hogy sajnos. A pörgettyű, egy ujjcsettintéssel el lett indítva, és pörög. Azzal kapcsolatban, hogy: mit mondhatnak a papok? Nagyon sok mindent. Az egyháznak lehet ilyen álláspontja, hogy nekünk, embereknek  kell jobbá tenni a világot. Erre viszont már mondhatom! Sajnos, ők kimaradnak belőle.          -.appa.