Jó kedvemben, éppen felderültem.  

Szép nap volt.

A kertben ténferegtem.

Téptem neked egy hagymaszárat.

Te, nem azt vártál.

Rózsaszálat.

Viccnek szántam. Később bántam.

Ahogy, most így visszagondolok,

valahogy minden megváltozott.

A sors felettem gomolyog,

és egyikünk sem mosolyog.

Változtál. Változtam.

Minden változott.

Ősz volt már. Éreztük, a nyár halott.

Hittem. Nem soká, én is az vagyok.

Ahogyan rétegződnek a napok,

úgy rakódnak egymásra a sorok.

Unottan, közömbösen,

csak szürkül csökönyösen.

Végtére is. Mi változott?

Érzem, én is unott vagyok.

Közömbös, mint a gyilkosok

Bűnöm. Bocsánatáért, Istenhez kiállt.

Ments meg Uram!

Összedűlt bennem a világ.

                                         -.appa.