Figyelem! Itt hívom fel a figyelmet, hogy az írás nyomokban Orbán Viktort, és politikai bűnöző elemeket tartalmaz. Amely alkalmas a lelki nyugalom felkavarására. Olvasás, csak saját felelősségre.

Na, drága focirajongó magyar véreim. Itt állunk a siker kapujában. Az alcím kis magyarázatra szorul. Sógorom, Isten nyugosztalja, a hetvenes években járt Budapesten a Műszaki Egyetem-re. Volt egy görög lány az évfolyamon, és úgy döntöttek, hogy kilátogatnak a magyar-görög mérkőzésre. Ki is mentek. Úgy buzdították a fiúkat, hogy: kik, a jók?. A görög kislány, hazafias indíttatásból, azt kiabálta: kikojok? Gurugok. És! Tényleg a magyarok voltak a jók. Emlékeim szerint 3-1 re nyertünk. Mit értek siker kapuja előtten?  Fiaink, hazai közönség előtt győznek. Bár, úgy vettem észre, hogy kicsit inukba szállt a bátorságuk, és rendre beteget jelentenek. Tegnap például, Dzsudzsi a csapatkapitány mondott le, sérülése miatt. Bizony igaza van. Hogy miért? Megtudtam a Petőfi rádiótól, hogy miért. Az úgy van, hogy a futballisták a klubtól kapják a fizetést. No már most, ha a válogatottban megsérül, akkor nem szerepelhet a klubjában. Akkor meg nincs fizetés. Megérthetitek, hogy sérülten nem rizikózhat a válogatottban, mert akkor többel köti be. Mondja ezt így, az egyszerű bűdi ember, hogy asszongya: többel köti be. Hogy ez pontosan mit takar jelentésileg, azt ne kérdezzétek. Nem azért, mert nem tudom. Meg nem is azért, mert nem érdemelnétek meg, hogy megtudjátok. Kicsinykét művelődve a népies kifejezésekben.  DE! (Üvöltök fel). Mer, az úgy van tuggyátok, hogy írásban tiszta nagybetűvel írni kiabálás. Gondojjátok mán el, hogy mi van akkor, ha még felkijáltó jel is van. Na, eztet nem a bűdi ember monta, de ettűl még lehet nagy igasság benne, úgy tartalmilag. Eccerűen sokkal fontosabb dógok vannak ennél. Merhogy esztet is a Petőfitől tudom, mint hírforrástól. Támogatni kell a focit, és ennek szellemében, ment a délelőtti műsor. Már ameddig én hallgattam. Na, még ezt elújságolom nektek. Azt mondta Levente, hogy búgó hangú Gerda van ott. Lehet rossz a rádióm, de nálam nem búgott Gerda. Ezt most szíveskedjetek, úgy érteni a hangja nem búgott Gerdának. Na, mindegy. Aki nem tuggya, mi a búgás, azt most nem világosítanám fel. Említém nektek, hogy fontosabb dógok vannak itten. Szóval mondtak ezek mindent. De hajjátok, még én magam is meglepődtem rajta, igen erősen. Azt mondta, az illető, hogy azért volt akkor jobb a foci, mert nyitva voltak a focipályák. Aki akart focizhatott, és ott leskelődtek, trénerek, másod edzők. Akik a tehetségeket figyelték, és felkarolták, segítették őket. Ebből a szempontból mink, ott vidéken, ugyancsak hátrányos helyzetben vótunk. Merha, felmentünk vóna a füves pályára, akkor biza eltörgyelték vóna a lábunkat. Pedig, csak megyei egyben focizott a csapat. Később NB II-ig vitték, MÁV-Spartacusként. Így osztán mink kölykök, a kubikban, meg grundokon fociztunk. Annyi biztos, hogy nem figyelt minket senki, esetleg a határőr, aki a vasúti sin mentén mozgott. Ő meg nem nagyon ért rá, mert meghatározott idő beosztása volt. Az igaz, hogy lehetett menni, focizni a kölyökcsapatba. Mi több, az utca csapatunkból, ketten is NB-s játékosok lettek. Mácsi Laci, meg Dini. Nem voltam olyan fanatikus, mint ők.  Örömmel mesélték, hogy a nagy csapat cipőjét pucolták. Térjünk, csak vissza Petőfiékhez. Abban igaza volt a hozzászólóknak, hogy most az a gyerek kerül a csapatba, akinek szülője többet áldoz. Így aztán, nem szükséges a gyermek részéről focitudás, elég a pénz, a szülő részéről. Én, az öregektől úgy hallottam, hogy a sportolókon kívül nem utazhatott senki nyugatra. Ez bizony, hogy sportolt valaki nagy lehetőség volt. Hogy miért? Ez is egyszerű. A sportolók, így az aranycsapat tagjai is, szabadon csempészhettek. Apropó. Aranycsapat. Mesélték róluk, hogy egyik túrájuk során találkoztak Picassóval. Mindegyikük, kapott egy kisplasztikát. A lényeg. Hazafelé a portyáról, azzal szórakoztak, hogy ezeket a kisplasztikákat dobálták ki a nyitott vonatablakon. A verseny lényege. Ki talál el vele oszlopot, ilyen függőleges hídelemet. Az elbeszélő szerint ketten nem dobták el, az azóta már sokat érő műremeket. Még egy adalék. Nem nagyon szerették Puskást. Az egyik bácsi, azt mondta. Ő jól járt Puskással. Ő volt a labdaszedője. Reggeli után, az őrnagy elvtárs megjelent. Egy pontról rúgott kapura. Nagyon sokszor. Ő visszajutatta a labdát. Utána másik helyről rugdosott. Ebéd után, ugyanez folytatódott. Megreckírozom, hogy az akkori focisikerek titka a sok gyakorlásban rejlett. Miért nem szerették Puskást? Merül fel a kérdés. Egyik, hogy bejáratos volt a honvédelmi miniszterhez. (Farkas Mihály elvtárs). Nem amiatt, hogy a miniszter elvtárs Rákosi elvtárs bűntársa volt. Nem ilyen erkölcsi dolog miatt. Prózaibb oka volt. A Honvédnak, ha fontos meccse volt, és nyerni akartak, (és miért, ne akartak volna) akkor az ellenfél játékosai közül bevonultattak tartalékos katonának, és természetesen nem engedték őket el a hétvégi mérkőzésre. Mindenesetre jól el tudta magát adni. Emlékezzetek csak vissza, magával Orbán Viktorral is jóban volt. A másik, hogy azt mondogatták az öregek, hogy Puskás eladta a meccset a VB döntőn. Hogy mi igaz mindebből? Ki tudja? Amikor én ezeket hallottam, akkor Ő, már nem volt Magyarországon. Nem kérdezhettem meg tőle. Mikor hazajött, akkor meg annyira, de annyira nagy ember volt, hogy szerintem akkor sem kérdezte meg tőle senki. No, barátim, fel a mai sikerre.   -.appa.