Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy olvashattok, egy remek verselemzést. Hát tévedtetek. Ne várjatok, tőlem verselemzést. Azért, ha már elemzést vártatok, akkor annyit elmondok róla, hogy: remek vers, remek gondolatok. Buzdítanálak benneteket arra, hogy olvassátok el. A Poet gyűjteményében megtaláljátok. Most, azt tárnám becses személyetek elejbe, ami nekem a töprengésem elindította. Az pediglen nem más, mint az idő. Azzal vitába szállok, hogy az idő lett volna először. Az időnek nincs semmi értelme, egy örökkévaló esetében. Az idő, csak emberi szempontból létezik. Létrehoztuk magunknak. Mondjuk eligazítás végett. Így tudjuk dicsőségeinket megörökíteni, hogy miket tettünk mi emberek. Nem utolsó sorban, lehet írni a fejfákra, sírkövekre. Hát ezzel kezdődött részemről, és a következőkkel folytatódott, az Ő részéről: „Az idő furcsa dolog. Nem látjuk, de érezzük hatását. A történelem során sokféle eszközzel mértük múlását. Mondjuk: van de mégsincs. Nem tapogathatjuk meg, hogy ''egy körte, két alma''Irreverzibilis. Beszélünk égi időről, abszolút és relatív időről és téridőről. Furcsa, de idő nélkül nincs ÖRÖK! Ha ez igaz, akkor a Teremtés előtt is létezett. Folytatva: a Teremtés egy program, ami a KEZDET-ben indult. Ídézet a Bibliából:''Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. ”– I. Móz 1:1 (Kommentár: Amikor a Szentírás kijelenti, hogy ''kezdetben'', pontosan nem határolja be az időt. ''Kezdetben'' csak egy Lény létezett: Isten (az iszlámban: Allah, a hinduizmusban: Ísvara). A bibliai kijelentés alapján a világ nem isteni, hanem egy felette álló egyetlen személyes Isten akaratából létezik.) Idő nélkül nincsen élet: sem születés, sem halál. Fogadjuk el tehát, hogy van. (Ahogy elfogadjuk létezőnek azt a személyt, aki így mutatkozik be nekünk: VAGYOK AKI VAGYOK- Ehje Asre Ehje) Mert LENNI csak IDŐ-ben lehet!” Egyértelmű, hogy eltöprengtem az előbbieken. Nekem az idő léte nem olyan egy értelmű. Abből indulok ki, ami már régebben megfogalmazódott bennem. A világ, azért tűnik bonyolultnak, mert nincsen. A nincs-et, nehéz úgy megmagyarázni, hogy létező, objektív valóság benyomását keltse. Ezen képzetek létrehozására szolgál, a tér és az idő kontinuum. Az ember el akarja helyezni magát a világban. Nem akarja, tudomásul venni, hogy nem létezik. Ő is csak egy rezgés. Ami, egy illúzió, egy álom, egy játék. Nevezhetjük bárhogy is. Mi emberek, életnek nevezzük, ezt a játék programot. Ami fut egy darabig, amíg rá nem unnak, és el nem indítanak egy jobbat. Aminek jobb a grafikája, jobbak az effektek. Aztán, nem nyugodtam, és a levélírás mellett döntöttem. (amit persze, azóta sem írtam meg) Hogy lássátok milyen komolyan vettem gondolatomat, megmutatom hogyan is áll ez a levél. Íme: Most van, egy kevés időm. Arra hasznosítom, hogy a hosszú „ideje” halogatott levelemet, az idővel kapcsolatban megírjam számodra. Kezdeném azzal, hogy a kitételedből, miszerint az idő: „Mondjuk: van de mégsincs”-ből. A mégsinccsel értek egyet. Teszem hozzá nem emberi szempontból. Az embernek szüksége van időre, ez egymásutániságot jelent számára. A tér egymásmellettiséget. Azt mondhatjuk mindkettőről, hogy az emberek életének fontos része. Ennek segítségével helyezi el magát térben, (mellett, alatt, felett, között, kinn, benn) és időben (múlt, jelen, jövő, előtt, közben, után). Az idő, és a tér, minimum kétirányú mozgást biztosít az ember számára (az eligazodásban, tájékozódásban). Úgy is mondhatnám, hogy kétféle folyamatosságot biztosítanak, az embernek. Ezek segítik abban, hogy a történések látszólag egy folyamatos sorrendbe kerüljenek. Mondhatjuk, hogy ezt érzékeli, az ember. Ez, az érzékelés csupán illúzió. A mindenség szempontjából teljesen mindegy: mi történt?, hol történt? Nem különben teljességgel mindegy, hogy: kivel? Ezek tudása, nekünk embereknek jó, hiszen utal dolgokra, aminek segítségével, úgy, ahogy eligazodunk a világban. Én, úgy gondolom, helyesebb, azt mondanunk, hogy jelenleg, azt gondoljuk, hogy az idő irreverzibilis. -.appa.
