Egyre hidegebb az idő. Kezd téliesre váltani. Én még mindig a tavalyi leveleket sepregetem. A közmunkások meg az ideit, bár ők platán leveleket, meg gesztenyét. Ez így félre érthető. Nem speciálisan erre szakosodott emberekről szól a történet. Egyszerű oka van. Előttünk, ilyen fák hullajtják leveleiket. Nekem tavaly ősszel, az alábbi levelet ejtette postaládámba a gép: Az elöljárók használata - vagy elhagyása adott esetben - szerintem nem olyan, ami kőbe lenne vésve. Ebben mi nem értünk egyet. Én néha úgy érzem, hogy nem a szótagszám miatt, hanem a belső hallásom nem kívánja meg az elöljárót - ilyenkor elhagyom. Nos, ezért már kaptam hideget, s meleget egyaránt. - Nem vitatkozom, ki-ki használja, vagy ne használja. (Lehet, hogy ezért most neheztelni fogsz - de hát ez az én véleményem.) Kérdésem lenne: mi az a MÉM ? Abban igazat adok, hogy a leírt szavak nem ugyanúgy csengenek, mint a személyes beszéd. Ott a mimika, a testbeszéd is segít a megértésben. Érdekes lehetett a rádiós múltad - bizonyára rengeteg tapasztalatot szereztél. Remélem, jól sikerült leánykáddal a "halvacsora" - milyen rendes barátaid vannak, hogy gondoskodnak arról, legyen elég ennivaló az asztalon - ne ezzel kelljen foglalkoznod a kórházból hazajövet. Milyen mások vagyunk mi emberek - látod, amikor horgásztam én sem gondoltam arra, hogy egyszer majd vers lehet belőle. A versírás közepette jutottak eszembe az események, s úgy éreztem, ezt meg kell írnom. Az emlékek pedig jöttek sorban. Nagyon szeretem a természetet. Férjemmel sokat kirándultunk - s itt megint egy érdekes történet: Laci mikor elindult, nem nézett se jobbra, se balra, csak ment ... a távot le kell győzni! Neki ezt jelentette a kirándulás. Számomra viszont azt, hogy gyönyörködöm a természetben. Mindent megláttam: egy magában álló virágszálnak a pompáját, amint kiemelkedik a környezetéből, egy érdekesen növő fa törzsét, sorra fedeztem fel a vadon termő gyümölcsöket. Erről jut eszembe, egyszer egy kiszáradt patak medrében tettük meg az utat, mert ösvény nem vezetett kifelé az erdőből - benőtte a gaz. Laci ment elől. Már nagyon megszomjaztam, elfogyott a vizünk. S ekkor a martról behajlott elém egy ág tele pirosló ribizlivel. Először megtorpantam, megrökönyödtem: mit keres itt a rengetegben ez a ribizli? Vajon tényleg ribizli-e? De alaposabban szemügyre véve, rájöttem, igen. Szóltam férjemnek, álljon meg - Ő is szomjas volt. Ketten szemezgetni kezdtük a dús termést. Megbeszéltük, lehet, hogy valamikor itt piknikeztek, s kipotyogott néhány szem, amiből idővel kifejlődött egy ribizli bokor. Szóval én így tekintek körül a természetben. - Lehet, hogy a gyűjtögető időkben sem haltam volna éhen? Most hol dolgozol? Esztike kicsoda? (most itt jegyzem meg, kaptam jó tanácsokat is, amiket mindenkinek ajánlok figyelmébe, megfontolásra). Ami a legfontosabb, az egészségedre csak Te vigyázhatsz! Ha úgy érzed, hogy elég, akkor elég! Vigyázz is nagyon magadra! Kívánok szép tartalmas napokat!  Továbbítottam felétek.  -.appa.