Amelyik tegnap hullott az a nulladik levél volt. Ha már van nulladik óra, nulladik év folyam, akkor engedtessék meg, hogy levél is legyen ilyen. Most ezt fújta a szél (alliterál ugyan, de nem elfújta a szél): Abban igazat adok Neked, hogy Erdélyben másként használtunk/használnak különböző kötőszavakat, névelőket. Talán ez is lehet az oka, hogy másként szól az én belső fülemben egy-egy mondat "helyesen". Elég gyakran kerülök emiatt "konfliktusba" a lektorokkal. Mostanában ilyen szemmel is olvasom, fésülgetem verseimet - ám sokszor úgy érzem, "megerőszakolom" magam. Ezért stikában elhagyom őket. A prózában nincs ilyen gondom. Ha barátaid hívnak, felajánlják segítségüket, fogadd el. Szerintem fontos az emberi kapcsolatok ébrentartása. Itt a virtuális oldalakon néha csalódik az ember. (Engem az elmúlt időben egy hölgy nagyon sokszor hívogatott, aztán kiderült érdek állt mögötte. Leépítettem.) Igaz barátaink ma jönnek össze - nyári elmaradt születés-, névnapokat megünnepelendő. 22-n leszünk, ha igaz. Ami kicsit gond számomra, hogy a politika ide is betette a lábát. Nagyon kell ügyelnünk, nehogy afelé terelődjék a beszélgetés, mert nem vagyunk egy platformon - ebből már voltak konfliktusok. Nehezen tudtuk elsimítani. Legalább tudjuk, ki, milyen nézeteket vall. Én egyértelműen "emberpárti" vagyok. Nem szeretem a gyűlölködő fröcsögéseket. Ezeket olvasva, tudjátok mi jutott erről az eszembe. Az emberek is sokszínűek, mint az őszi levelek. Akkor persze még nem tudtam, hogy levelezésünkből, bő egy év múlva őszi levelek lesznek. Válaszom nosztalgiázásra sikeredett. Vannak az embernek ilyen hangulatai. Egyszerűen elkapja, ha valami nem várt dolog érinti meg, ami elérzékenyíti. Velem is ez történt? Igen. Megleptek a barátaim. Az itteni, szólt kettő is, hogy visznek, ha kell autóval. Képzeld még a miskolci is szólt, hogy délutános. Ha valahová menni kell, átugrik és elvisz. Ne vezessek. Az pedig 80 km, plusz vissza is annyi. Aztán a helybeli is mondta, visz horgászni. A miskolci is, hogy hétvégén hova menjünk horgászni. Nem megyek, mondtam, amíg Márti itthon van. (most teszem itt hozzá, hogy nem is mentem. Márti visszament Hollandiába, de én egy ideig nem mentem). Aztán amikor mentem, - ősz lévén pergetni - akkor ott csetlettem-botlottam a derékig érő gazban. Na, ezt úgy mellesleg elmesélem. Évekkel ezelőtt volt. Megyek, a parton, ahogy ilyenkor szokás. A túlparton ott van Lajos a káposzta földnél. A mihez, vagy inkább a kihez tartozás végett, hozzátesszük még, hogy: káposztás Nagy Lajos. Ilyen hétköznapi módon különbözteti meg a nép egyszerű gyermeke. Ha, esetleg értetlenül nézel, akkor még hozzá teszi, hogy a tanár. Ez már elegendő segítség, hogy eligazodjunk, a Nagy Lajosok között. Kérdi Lajos: mit csinálok. Mondom: megyek pergetni. Erre Ő. Hol van a méhe? Visszakérdeztem, hogy: micsoda? A méhe, kiáltja vissza. Nagyon nehezen esett le, hogy nem egyről beszélünk. A méhe, az a sok kis zümmögő, ami mézet termel. Az ember meg kifosztja őket. Azt is pergetésnek nevezik. Ő, azt hitte, én mézet pergetek. Micsoda tévedés, ahhoz nem is kell horgászbot.            -.appa.