Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az embernek, saját, önálló ötletei vannak. Én mást gondolok, ezzel kapcsolatban. Valami indikálja az embert arra, hogy elindítson egy gondolatsort. Az nem úgy van, hogy most ráérek osztán jól elgondolkodok. Eme eszmefuttatásom a következőből indult ki. Nem vagyok nagy levelező. Nem akarom magam lejáratni, a széles, és nagy nyilvánosság előtt. Bevallom, hogy lusta is vagyok. Pedig most eléggé, egyszerű a levelezés. Lehet imilt írni. Lehet csetelni. Jut eszembe. Mit csinálna vajon Kazinczy? Hihetetlen mennyiségű levelet írt. Aztán az is eszembe jutott, hogy amikor a tűz keletkezett széphalmi házukban, akkor elég lett volna felkapni a lap-topot, vagy egy pendrivot. Nem kellett volna, menteni a nagyláda levelet. Ha, jól belegondolok, akkor nem is sok értelme van a levelezésnek. Az emberek igen jelentős százaléka, a saját nézeteit, elképzeléseit erőlteti. Nem is figyel oda, hogy mit ír a másik, vagy egyből le is hülyézi (sokszor, mondhatni legtöbbször, csak magában, vigyázva, ki ne hallatsszon belőle). Gondolom, itt is érvényesül, a 80-20-ról, szerintem mára már 95 az 5-höz szabály. Abból indulok ki, hogy jelenleg rámenősebbek vagyunk. Valamikor, a hetvenes években, ez, az arány 80 a 20-hoz volt. Például, úgy tudtuk, gondoltuk, hogy egy megbeszélésre fordított idő a következő módon hasznosul. Az eltöltött idő 20 százalékában, megoldódik a problémák 80 százaléka. A többi tehát elfecsérelt idő volt. Manapság nagy divat a megbeszélés tartása. Jó hosszú konferenciákat tartanak, telefonos bekapcsolásokkal. Kevésbé hatékonnyá téve ezzel a megbeszélést. Mindezek viszont erősítik, a megbeszélést összehívó vezető fontosságának látszatát. Apropó. Rámenősebbek vagyunk, ez se jó, de még hagyján. Sokkal türelmetlenebbek, izgágábbak vagyunk. Ebbe szerepet játszik, hogy minden viszonylatban megpróbáljuk egymást lejáratni, megalázni. Jó dolog az, hogy az ember tanítgatja, oktatgatja a másik embert. Miért pont ilyen módon tesszük? Ha jól belegondolok, akkor eleve, egyből egy kérdés sorral kellett volna, kezdem ezt az egész irományt. (ami régóta foglalkoztat).
Vajon az ember, miért úgy van összerakva, hogy? – gondolkozni kezd.
– következtetést von le.
- kiigazítja a másikat (beszélgető partnerét).
Most aki, azt várja, hogy frappáns megoldást adok a kérdésekre, az nagyon téved. Ezek így felmerültek bennem, gondolván, hogy ez nem egyedi eset. Sosem kérdeztem meg másokat, hogy mennyi gondolatuk, ötletük keletkezik olvasás, levelezés, vagy beszélgetés hatására. Azt meg végképpen nem, hogy: mennyit hasznosít ebből, önmaga számára? Itt is hagylak benneteket. Gondolkoztassátok el magatokat. Ha senki sincs, ki elgondolkoztasson, gondolkoztasd el magad. -.appa.
