Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy sportolni egészséges. Hát tévedtek. A sportnál, csak egy károsabb van az emberi szervezetre. A munka. Az ember ez ellen, mármint a munka ellen, nem tehet semmit sem. Jogerősen van kényszermunkára (és halálra, erre egyszer majd visszatérünk) ítélve. 1 Mózes: 17-19. 17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.
18 Tövist és bogáncsot teremjen tenéked; s egyed a mezõnek növényét.
19 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
Most ne gyertek azzal, hogy a politikusok nem dolgoznak Elfelejtettétek, hogy mentelmi joguk van. Tettem én egy erős ígéretet, hogy egy szép napon, visszatérek a vízilabdára. Gondoljátok végig okával, amiket a következőkben mondani fogok. Kemény dologgal kezdem. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a magyar vízilabda volt Földünkön a legjobb. Hétköznapi nyelven világ első. Aztán szisztematikusan megkezdődött a vízilabda sportunk tönkretétele. Hogy gondolom? Egyszerű. Valamiért, kitalálták, hogy nagyarányú győzelmet kell aratni. Kényelmesen lubickolva, edzőmérkőzést játszva meg ilyenek. Akkor is mondtam, hogy ez nagyfokú idiótaság. Jövök egy futball példával. Mégiscsak focinemzet vagyunk. Annak idején az olaszok csetlő-botló válogatottja, döntetlenekkel, meg 1 gólokkal nyerve eljutott a döntőig. Aztán nyerte a VB-t. Mi annak idején –’82-ben 10-1 re Vertük El Salvadort. (tovább sem jutottunk a csoportunkból, kaptunk egy 4-1-es zakót az Argentinoktól) Térjek vissza a vizeslabdához. Úgy álltunk hozzá a vízilabda meccsekhez, hogy mi majd megmutatjuk a világnak. A világ meg kíváncsi is volt. Köszönettel nézte, és megjegyezte, ki mit tud a vízben trükközni. Igaz nyertünk zsinórban három olimpiát. 2004.ben még vertük a szerbeket. Eltakarították 2008-ban előlünk a mumust. Szóval malacunk volt. Amerikát vertük. De nagyon látszott a leépülés. Aki nem hiszi, nézzen utána. Az olimpián kívül, nem nagyon nyertek semmit a fiaink. Ugyanez a téveszme, át lett plántálva a lányokhoz is. A budapesti VB.-on, „megkezdődött a menetelés”. Hát nem lett hosszú. Igaz, „átrobogtunk a Franciákon”, 24-5. Minek? Még hallottunk kesergő hangokat, hogy nem lett meg a 20 különbség. A fiúkkal kapcsolatban, írtam is. Jó lett volna még azokból a gólokból későbbre. Nem ez volt a taktika. Amennyiben taktika az, hogy a játékosokat kihajtják, és minden trükköt bemutatnak. Taktika az, amit a Horvátok csináltak. Felkészültek belőlünk. Könnyű volt, mindent elárultunk. Dobtak is gyorsan négyet, és pancsikoltak, lubickoltak. A mieink hajtottak megszakadásig. Fel is jöttek, de mennyi energia kellett ehhez. Horváték gondoltak egyet, kettő lett belőle, mármint gól. Aztán görcsölhettünk megint. Nem csodálom, hogy nem sikerült. Amit csodálok, hogy akinek köszönhető, a vízilabdázásunk tönkretétele, az hatalmas tisztelettel van övezve. Van ilyen nagy emberünk, a kézilabdában is. Róla majd legközelebb. -.appa.
