appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Kvantumugrás kánikulába

2017. augusztus 11. 15:18 - appasztorik

(vajagylágyulás hőgutától)

Vigyázat. Szép ívű ugrás legyen.

Nehogy, a canicula freccsenjen.

 

Vertikális bukfenc a térbe.

Be is ütődött a pilóta baltérde.

Ülünk, nézegetünk, repülünk,

tudva, hogy egy ütődött pilóta gépe.

 

Ülök, és

szédülök.

Tikkaszt ez a szörnyű meleg.

Lehúzom a repülő ablakot, és integetek.

Jól van. Persze, hogy nem lehet,

de mondjátok? Mégis, mire való akkor képzelet?

 

Horizontális leányanya folyt be a képbe.

Fogadkozott, ha valaki őt, egyszer elveszi,

akkor biz, sohasem kefél félre.

Ezt, az anyjának is megígérte.

Hogy lett gyereke? Azt is elmesélte.

Akkor is csak, de tényleg, akkor az egyszer.

Hallgatva sirámait belebetegszel.

 

Örvendj jó ember, hogy férjként már nem jöhetsz szóba.

Akkor sem jársz jobban, ha te leszel az apósa.

A vidámságnak is, kiszárad a bokra.

Annál jobban,már csak az ember torka.

 

Ne csodáljuk, hát, hogy sok ember mogorva.

A melegre fogjuk, hebegve-habogva.

Hűvös szobában, nagyokat kortyolva.

Vizet iszom, seritalra gondolva.

                                                      -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr2712740124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása