Nem emlékszem arra, írtam e már arról: mi is a Poet? Nos, ezen a felületen verseket lehet olvasni. Néhány esetben, mondjunk írást. Mindezt mondom azért, mert nem tudom pontosan meghatározni: mi a vers? Mindenesetre a Poet remek lehetőség arra, hogy aki meg akarja mutatni magát, az megteheti. A megmutatás annyira igaz, hogy adatlapon keresztül, mindenki annyit árul el magáról, amennyit titokzatossága megenged. Ehhez regisztrálni kell. Aki viszont csak olvasgatni szándékozik, az nyugodtan megteheti kedvére. Szóval, verseket kedvelők Poetre fel. Mindenkiben van, valami vágy arra, hogy megmutassa magát. Azt mondom: Örömmel tölt el, amikor olvassák írásaimat. Van ebben udvariassági formula is. Hiszen tisztában vagyok vele, aki olvasgat, az saját szórakoztatása miatt teszi, és nem amiatt, hogy nekem örömet szerezzen. Aztán, az is igaz, vannak írások, amik bosszantóak. Most kérdezhetik: mé nem hagyod akkor abba? Ez ilyen kényszeres dolog nálam. Ha elkezdtem, akkor végig olvasom. Kivétel Joyce Ulisses-e. Kétszer ugrottam neki, és nem sikerült. Ez nyílván nem érdekel senkit, úgyhogy ugorjunk. Többször fejtegettem már, milyen nehéz magunkat írásban kifejezni. Nincsenek a segítséget nyújtó gesztikulációk. Állanak ott a betűk feketén-fehéren. Akik regisztráltak a Poeton, azok hozzászólásokat tehetnek, a vers alatt. Erre van lehetőség. Mi több válaszolni is lehet, amint azt az „Oldalszárnyi kerengő”-vel kapcsolatban tettem. „Jól éreztél rá. Az oldalszárnyi vonalak nem körjáratok. A kerengővel elkalandoztam kissé, a templomok világa felé. A sínek egy meghatározott utat jelölnek ki, az ember számára. Lehet, ezt útnak, Tao-nak nevezni. Az útról ellehet csatangolni, a földutak, onnan a mezők, puszták felé. Ettől még, a sors viszi az embert. Rángatja, cibálja magával. Úgy vélem, egy determinisztikus világban élünk. Talán hajolva kissé, a keleti tanok irányába, az ember végtére, mégiscsak körjáratban van. Leszáll, és felszáll, a sors kerekére”. Figyelembe véve, hogy én homályos dolgokat írok. Sejtetnek valamiket. Végül is mindenki másképpen éli meg a világot. Azt ért belőle, ami az Ő lelkületéhez közel áll. A minap azt írtam, hogy én, az empíriában hiszek.  Na, de mi az empíria? Azt mondom én erre: nem más, mint az a tapasztalat, amit az illúziókból, valóságként él meg az ember. Innentől láthatjuk, hogy ezért van az, hogy mindenki másképpen éli meg a valóságot. Ebből következik az is, hogy az emberek, azért ellenségeskednek egymással, mert nem értik, a másik ember, hogy viselkedhet úgy, abban a szituációban. Következmény: a hasonló beállítottságúak szimpatizálnak, a többiek elvannak, vagy esetleg utálják egymást. Most arra ne térjünk ki, hogy van ebben biológia is, amit kémiai anyagokon (hormonok, feromonok) keresztül szabályoz, a mindenható. Én ezzel kapcsolatban, a következőt mondom. Való igaz rengeteget irkálok. Meglátásom szerint össze-vissza. Éppen ezért, nem is mindig érthető. Mindezt összevetve, ez nem irigylésre méltó tevékenység. Konklúzióként mégis azt mondom. Akinek ambíciója van az írásra, az tegye meg. Bekerül, egy társaságba, ahol (leegyszerűsítem a dolgot) válogathat a különböző érdeklődési körű emberek között.   -.appa.