Nyírségi mezőségen viribül, egy piros szemű nyuszi. Meglocsollak benneteket. Én mondom ezt Gyuszi.
Ehhez persze, az kell, hogy a locsoló ember a nyírségi mezőségen lakjon, és mindamellett még annak idején Gyulának kellett, hogy kereszteljék. Mitől jött a nyírségi mezőség a versbe. Egyszerű. Tegnap Cacáéknál voltam. Ott merült fel: hol is vagyunk most? Szabolcs, Szatmár, avagy Bereg? Erre mondottam én, a nyírségi mezőséget. Meg persze, hogy Szabolcsban. Lévén nem messze, a szabolcsi földvár. Nyírségi mezőség helyett lehet, tarka virágos rét. A viribülés úgy jött, hogy arról beszélgettünk, hogy a tojás eldugás nyugat európai szokás. Mondtam is, hogy valóban Zircen csináltak ilyesmit. Valójában, akkoriban ott, sok német ajakú ember élt. Erre aztán betettem egy olyan szót, amit Szombathelyen tanultam Pécz tizedestől. Az hozzátartozik, hogy fogalmam nincs Pityut mely vidékről hozták Szombathelyre határőrnek. Viribülés helyett, ugrálhat a nyúl. Mindez a verselőre van bízva. Átalakítható persze bármilyen névre, csak a szöveget kell megváltoztatni egy picinység. Idefele, jövet bóklásztam én, keresztbe, meg kasba. Eldöntöttem, kora reggel, meg lesztek locsolva. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok. Lajoska. Persze bele lehet szőni a település nevét is. Például: Vasváriban, folydogál több kanális. Meglocsollak téged is meg anyád is. Merül fel a kérdés. Mi van, ha egy porfészekben, akar valaki locsolkodni? Egy fia kanális nincs. Kiszáradt árkok találhatóak csak, a településen. Dicsérjük akkor a terített húsvéti asztalt. Az asztal felé intve. Van itt minden. Kés, villa, meg kanál is. Meglocsollak téged is meg anyád is. Jó, jó. Meglehet, hogy az anyós van ott. Akkor biza módosítani kell. Mostanra már meglocsolhatott apósod. Most locsollak én is, téged meg az anyósod. Mi van, ha a település másik végére kell menni? Akkor illik, ezt panaszba tenni. Már csak azért is lássák micsoda áldozatot hoztunk. Elindultam kora reggel. Most értem csak ide. Hogy lakhattok ilyen, veszettül messzire? Utam mentén, gödrök, meg kátyúk. Itt vagyok, mégis láthatjátok. Szavam tovább, ne is szaporítsam. Kölnivizemet kire borítsam? Mit akarok, ebből az egészből kihozni? Semmi különöset. A lényeg az, hogy az elvárás szerint, valamit illik mondani. Nem kell tanulni dolgokat. Egyszerűen rögtönözhet az ember valamit, ami illik az akkori szituációhoz. Verslábakat sem kell számolgatni. Elég valami összecsengő sorokat mondani. Nem versíró verseny ez, hogy remekművel álljunk, a lányok asszonyok elé. Még mondok egy példát, az igyekezetre. Árkon, bokron rohantam. Eléggé ki is fulladtam. Húsvét lévén. Nem érik még a cseresznye. Látom, van itt. Locsolni való menyecske. Ezért van a kölnisüveg kezembe. A vers meg, nagy hirtelen be lesz fejezve. Tudjátok, mi lesz még befejezve? Ez az egész húsvéti verses eszementség. Tovább megyek az eszementség határain. A pianínó mellett az iskolákban be kellene vezetni a húsvéti versírást. Úgy gondolom, jól szórakoznának rajta a gyerekek. Ötletelnének. Kiegészítenék egymás sorait. Miről jutott eszembe? Ha már tojásfestés is lesz. Minden magyar gyerek ismerje meg, mondotta, mit tudom én ki. Biztos igaza van. Szerintem, az írás, olvasás is elvárás lehetne. Egyelőre nem az. Majd, valamikor. Most vissza a tojásokhoz. Egyik adón, tojáshímzést mondtak. Amit hímeznek, az asztalterítő, kendő, stb. A tojást írták. Festették. Meg nagyon sokan kerítéshez vágták. Pedig városon, nyolcvan fillér volt egy tojás. Akkor persze még nem tudtuk, hogy bio tojás, ami ma már több mint nyolcvan forint. Végezetül, viszonylag mérsékelt, de elegendő mennyiségű alkohol fogyasztása mellett kellemes öntözködést kívánok mindenkinek. Annak, aki locsolkodik. -.appa.
