Szeretett testvéreim a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Orbánt eltakarítani kéne, nem megtakarítani. Ismét jelentős tévedésben vagytok. Mindég mondom, de sose veszitek komolyan, ama általam elfogadott, és sokszor hangoztatott elméletet, hogy a nyelv szinte teljesen (ha nem teljesen) alkalmatlan arra, hogy segítségével pontosan meghatározzunk, kifejezzünk dolgokat. Így aztán kénytelenek vagyunk találgatásokra, feltételezésekre hagyatkozni. Amint a mostani példa is mutatja. Nyugodjatok meg hát, a Ti lelketekben. Nem arról van szó, hogy a nemzetes úr, akár fizikailag, akár lelkileg, csak egy kicsinykét is tisztátalanná vált volna. (és most ne gyertek azzal, hogy nem is kicsinykét, mert mindazok a híresztelések, amelyek ezt, csak feltételezés szintjén is megengedik maguknak fikciók, mondhatnók, rút rágalmazások) Nem arról van tehát szó, hogy testi, vagy lelki sározódása miatt szükségeltetik számára egy megtisztulás. Arról kívánok könnyed cseverészést folytatni, hogy az elmúlt esztendőben mennyi pénzt sikerült megtakarítania. Felhívnám szíves figyelmeteket, hogy véletlenül se jusson eszetekbe, hogy pénzmosásról beszélek. Erről jut eszembe. Egyszer Harmatiné (Erzsike néni) a munkásruhával kimosott néhány száz forintost. Most kérdezhetitek naivan. Na és, fémpénz: mi baja lehet? Akkor biza, a százas, mint legnagyobb fizetőeszközünk papírból volt. Az apró, a tíz, húsz, meg az ötven filléres volt, és nem a száz forintos. A lényeg, hogy a folyadékkal átitatott pénzeket a 868-as technológiai jelű bepárló készülékre rakta száradni. Tehette nyugodtan, mert a metanol desztilláció történt a készülékben. Nem kellett tehát tartani attól, hogy a pénz megperkálódik. Miért mondom én ezt? Szíveskedjetek összevetni az iskolában tanultakat. A papír 250 Celsius fok körül gyullad meg. A metanol forrpontja alacsony. A desztillálás hőfoka egyenletesnek tekinthető, a forráspont miatt. E három dolog alapján tehát, megnyugtató módon lehetett szárítgatni a pénzt. Ím, hát elejbetek tártam, olyan dolgokat is, amihez az ég egy adta világon semmi közötök nincs. Most persze kérdezhetitek, hogy: miért kanyarodtam el a témával? Megmondom nektek, mi van. Véletlenül se akartam azt, hogy elegetek legyen Orbánból. Más dolog, hogy nekem elegem lett belőle. Nem úgy egyből alakult ez ki, hanem szépen lassan. Gondoljatok bele, már hajnal óta ezzel az írással foglalkozom. Ha, már így sikerült tisztáznom magam, meg azt is, hogy milyen pénz mosásról nem beszélek, akkor lássuk, mit értenek pénzmosás alatt a bankárok. Ők tudják, mert sok pénz megfordul a kezeik között. Félnek ugye joggal, ha koszos a pénz, akkor a kezükhöz ragad. Könnyen megy az. A gyerekek is összetapogatnak, összemancsolnak mindent, aztán ragad az egész hóbelevanc. Mit ne mondjak? Nem ezt értik alatta. A tisztázatlan, kétes eredetű pénzek legalizálása pénzmosás. Azt könnyen beláthatjátok, hogy nemzetes uramnak ilyen dolgokhoz nem lehet köze. Azt elképzelni sem tudjuk, hogy ilyesmi előfordulhatna. Aki mégis, az meg szégyellje magát, a piszkos fantáziája miatt. Arra is ráférne egy tisztítás. Aki idáig kitartott, az megérdemli, hogy megtudja. Mit értettem én megtakarítás alatt? Nem mást, mint azt, hogy Orbánnak egy év alatt mennyi pénze gyűlt össze, mint megtakarítás. Azon sipákolnak most, hogy akkora jövedelemből, hogy lehet az, hogy csak ennyi jött össze. Mármint 750 000 Ft. Azért nem kis pénz. Most ne vessétek össze, az Erzsike néni pénz mosásával, de sok embernek, az ilyen „kis pénz” egy éves keresete. Hoppá csak. Ugye, hogy nem is szórta, a nemzetes urunk a pénzecskéjét? Így magunk között, bevallom nektek, de ne híreszteljétek, mert azért csak kellemetlen. Én ennyit se tudtam megtakarítani, mint Viktor. Pedig biztos Ő is támogatja a gyermekeit, hiába nagyok. Ahogyan én is támogatom, meg Ti is teszitek. Öt gyermeke van. Azt szokták mondani, nagycsalád, nagy gond. Remélem, már értitek, miért ilyen kevés a megtakarítása.      -.appa.