Az egész úgy kezdődött, hogy Sárospatakon voltunk a TEVA nyugdíjasokkal. Látok ott egy sárospataki tálat. Nézegetem erősen a szemecskémmel, mert nem akartam hinni neki. Ez a tál egy az egyben olyan volt, mint amiből anyám tömte a kacsákat. Amúgy rengeteg ócskaság el van téve nekem. Találkoztam Baloghné Szűcs Zsuzsával, és azt kérdeztem tőle. Mennyit  ér egy sárospataki cserép tál? Ja, nem tujátok kiről is beszélek. Ő, vezette itt a múzeumot, mi több szépen bővítette is. Nos, azt mondta. Ez a baj, mindenkit a pénz érdekel.  Ha nem kell valami oda lehet adni a múzeumnak. Elkezdtem összeszedni a lomokat. Sajnáltam kidobni őket. egyszer aztán vittem is belőlük. Listát vettek fel róla. Átadó, átvevő. Rövid történet a tárgyról. Kié volt? Honnan származik? Megjegyzem. Széphalmon én erőltettem, hogy írjuk fel, mikori, meg ilyesmi. Újhelyben is ott hagytuk és annyi. Na, de ez az Ű dóguk. Mindenki törőggyék a saját dógával.Íme, egy aranyos kis eszköz. Sörnyitó, kés élező. Igaz, hogy kicsit nyaklott, a kupak támasztó rész. Ki tudja mennyi sört bontott szegény hosszú élete során. Márkáját tekintve. Made in GDR. Ilyen ország, meg nincs is.Hát, most már. Ahhoz képest, hogy nem bársony tokban tartották. Egész jó állapotban van rajta, a galvanizálás.Ilyen a szerkezet késélező funkcióba állítva.  Egyenlőre ennyit.             -.appa.