Tudd, hogy ismét próbálkoztam. Megint.

Ám, ajtódon hiába van kilincs.

Ablakod is hiába nézem, mögüle senki sem int.

Libben a függöny. Szinte gúnyosan, rám legyint.

Úgy csináltam, mint aki mindent tudok.

Hogy dühített magabiztos mosolyod.

Az ember olykor, valami bűnt fabrikál magának.

Neked, vagy éppenséggel valaki másnak.

Amit később megbánhat.

Ami később, majd fájhat.

Nehéz dolog, mikor az ember választ.

Köszönheti később, saját magának.

A semmi, a végtelenhez arányul.

A fehér, sötétséggé halványul.

De ezt, úgysem értheted.

Te. Nem látsz csak kék eget.

Titkold ellőttem, hogy szeretsz,

és majd én is úgy teszek.

Rejtsd el, előlem a szíved,

nagyon könnyen sebezhetek.

                                                       -.appa.