Ifjon, hittem. Valami rendbe.

Mindről kiderült, csak kelepce.

Nem lelkesedem már, mint a lelkesek

És nem leszek már, sosem fenegyerek.

Hinni kellene! Valamiben feltétlen.

De, azt hiszem, hogy már ezzel is elkéstem.

Hisz, azt sem tudom, hogy mit vártam.

Egyáltalán hol? Ha, hibáztam?

Akkor még hittem. A hit majd segít.

Most meg bizonytalanság feszít.

Ahogy Jézust is, ott a kereszten.

Magamat, sokszor kirekesztem.

Ahogy megfeszítetett, értem is szenvedett.

Akkor egy darabig: valahogy még el leszek?

Na, most meg, kicsit előre szaladok.

Remélem később lesz, amikor meghalok.

Valami megnyugvásféle járja át testemet.

Félek majd? Vagy, meg se rezzenek?

Vajon megyek? Vagy csak, viszik a lelkemet?

Na. Majd ott, akkor. Most hiába kérdezek.

                                                                       -.appa.