Ahogy akkor, megláttalak Téged.

Tekintetem, a régmúltba révedt.

Arcunkon egybe folytak a könnyek.

Megnyugodtunk tán, de nem lett könnyebb.

Álmomban megkísértettél.

Derűsen, vidáman jöttél.

Magad voltál a Sátán.

Rám. Az ajtóban vártál.

Mondtad sajnálod, ezt az egészet.

Most rezge megbánás jár át téged.

Édes jó Istenem! Hát ez meg miféle kelepce?

A rezge megbánást, József Attila mondta. Nem Te.

Ébredve, bántam ezt az egészet.

A szakítást, meg hogy nem kísértesz.

                                               -.appa.