Tegnapelőtt este felkeresett Andor barátom. Mindig is dolgos cigányember volt. Gyerekeinek házat épített. Ő is horgászik én is. Neki is vannak szív problémái, nekem is. Néha összefutunk. Még a gyárból ismerjük egymást. Dolgoztunk egy műszakban. Beszélgettünk erről, arról. Arra vetődik valahogy a szó…
Nem gondolom, hogy mi gyártjuk, az emlékeket, csak egy része vagyunk a sok mindennek. Ebbe sok minden belefér. Bizonyos értelemben mégis igazad van. Másoknak is lesznek emlékeik rólunk és nekünk is másokról. Ki szabja meg? Hogy mi marad és mi felejtődik? Azt hiszem, az emberek, nem bocsájtanak meg.…
Szeretett testvéreim a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy az ember okosan, ügyesen, roppant előrelátóan avatkozik be a természet dolgaiba. Méltányolja és védi a többi élőlényt, a természet által kialakított környezetet, a benne lévő szerves és szervetlen képződményekkel egyetemben. Hát nem. Azt…