Szeretett testvéreim a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy az ember tudatosan alakítja környezetét. Célokat tűz ki. Terveket készít és mindenki érdekeit szem előtt tartva meghozza bölcs döntéseit. Kíméli az épített és a természet által létrehozott környezetet. Figyelembe veszi a környező országokat érintő következményeket. Magyarán: céljai és tervei megvalósítása során számol a következményekkel. Hát nem. Egyrészt, mert képtelen rá. Ha megfigyeljük, az ember megold egy problémát és sok új keletkezik helyette. Másrészt esze ágában sincs. Meglepő lesz, de mégis azt mondom, az ember tudatosan viszonyul az objektív valósághoz. Ebben a tudatosságban, az ember meg akarja változtatni a környezetét. Nagyképűen azt mondja, hogy a természetet, a világot. Anno olyanokat tanítottak velünk, mondtuk leigázza a természetet, uralma alá hajtja. Ebben annyi igazság van, hogy valamilyen kis mértékben módosít rajta egy keveset, amennyi lehetősége van. Hol érhető akkor tetten a tudatosság? Például, a terület kijelölésekkor.  A haverok földjén valósuljon meg, hogy a terület kisajátításért, nagy pénzt tudjanak kifizetni. A vállalkozók kijelölésekor. Akik szintén haveri körhöz tartozók, vagy visszacsorgatnak a pénzből. (vagy mindkettő) Elintézhetjük ezt azzal, hogy nyilván ismerős mesterrel fogjuk végeztetni a munkát. Otthon a háztartásban is ezt tesszük. Lássuk akkor, mi is a cél? A cél szellemi képződmény. Kifejez egyféle elégedetlenséget a fennállóval szemben (nem feltétlenül rossz értelemben). A megvalósulás érdekében, ennek alárendelhetnek folyamatokat. Keletkeznek olyan folyamatok, amelyek a célnak megfelelően hatnak. Azt tudni kell, a cél mindég végeredmény és sosem eleve kitűzött cél. Itt most nem csak arról van szó, hogy kétszer annyiba kerül a megvalósítás, mint amennyire tervezték. (ez manipuláció eredménye, bár hosszú megvalósítás esetén következhet be ilyesmi) A végrehajtás során módosulások jönnek létre. Igaz ez, egyénileg kitűzött célokra, és talán még fokozottabban igaz a társadalmi szinten kitűzött célokra. Mondottam már régebben, hogy a tevékenységek hatására lesz valami, amit senki sem akart (valószínűleg), de ez lett belőle, ami megvalósult. Van tehát a kitűzött cél és van a megvalósult eredmény, ami létrejött a lehetőségek biztosította körülmények között. Ebben a formában tehát megállapíthatjuk: társadalmi mozgások tekintetében, a jövő nem célszerű képződmény, csak lehetőség. (egyéni céloknál is fennáll) A folyamatokban sok olyan hatótényező van, amely még, a cél kitűzésekor nem létezik. Különböző hatások miatt kialakul és később befolyásol. Ezeket mind, nem lehet előre bekalkulálni. Képtelenség. Azt is el kell mondanunk, a célok keresztezhetik is egymást. A cél megvalósítása közben keletkezhetnek új célok is. Ezek az új célok természetesen módosítják az eredeti elképzeléseket. A társadalom végső soron egyénekből áll. Ennek következménye, hogy társadalmi célok kitűzésekor figyelembe kell venni az egyének céljait, érdekeit. (kellene) Az egyén abban érdekelt, arra törekszik, hogy individuális életfolyamatait újra termelje. Ebben segíteni kellene. Melléktermékként, eközben az egyén, újra termeli a társadalmat, a társadalmi életet is. Tehát tűzhetünk ki célt, de nem elhanyagolható, sőt nagyon fontos, hogy az ember csoportok hajlandóak e, mozogni a politika által kitűzött cél felé, a cél elérése érdekében. Ebben az aspektusban azt mondhatjuk, a kitűzött cél mindig szubjektív. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen mértékben mozgathatóak az emberek a kitűzött cél megvalósításának érdekében. Kétségtelen, hogy az embereket félre lehet vezetni. Időlegesen mozgathatók olyan irányba is, amely cél elérése, megvalósítása nem össztársadalmi érdek. Olyan mázba burkolják, amit az emberek benyalnak. Ennek a módszernek, az életben tartásában, terjesztésében, minden korban megvolt (értve alatta), hogy ma is meg van a maga embere, aki irányítja és hasznát élvezi az emberek félrevezetésének. Felmerülhet a kérdés: mi ennek az oka? Hogyan történhet ez meg? Az emberek könnyen befolyásolhatóak. Nem gondolják végig a dolgokat. Részint lustaságból (gondolkozni fárasztó), másrészt nem rendelkeznek ismeretekkel, harmadrészt szeretnek hinni a vezetőiknek.  Annyi bizonyos, az emberek elfogadnak nem igaz nézeteket is. Oka: ez a jelenség, amit most beadnak nekünk, egy másik jelenséget időben megelőz és kivált. -.appa.