Mikor bánatom magamnak elsírtam,

az alábbi négy sorokat leírtam:

Átkommal, az átkot átkozom.

Álmomban, nagy ritkán álmodom.

Ébrenlétbe, a szépséget áthozom.

Érzékelve a künt, s bent átfogom.

Megbántam?

Hiszen volt pár dolog, ami számomra terhes.

Nem bántam.

Életem, hülyeségeimmel együtt teljes.

Azt hiszem, nyugodtan bevallhatom,

hogy a könnyebbséget nem találom.

Elgondolkodom, minden mondaton.

Nem piacon vagyunk. Nem alkuszom.

Épp, tarka virágos rétet néztem.

A világról azt hittem, hogy értem.

Hátam mögül suhogva repült a kés.

Valaki belém vágta. Na és?

Ha borult napom felragyog.

Ha valami posztumusz díjat megkapok,

odafönn rögtön beszarok

és minden a nyakatokba potyog.

Lám. A laza, könnyed embert játszom.

Bár, gondjaimból, ki se látszom.

                                        -.appa.