Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a tegnapiak alapján a legjobb kikapcsolódás elmerülni a tévéműsorok sekélyes mondandójú, ám szép színes képekkel, szép nőkkel és bájaikkal telített zuhatagában. Hát nem. Mondják azok, akik meg vannak győződve arról, hogy egy igazi kikapcsolódás van. A számítógépes játék. Hát az sem. Azzal egyet értek, hogy ez eltereli a figyelmet. Olyannyira, hogy sok esetben még a probléma megoldástól is elveszi az időt. A mondó vagyok, nagyon csínján kell bánnunk a figyelem elterelésekkel. Tegnap, azt mondottam, hogy az ember: Késő éjszakáig nézheti a több száz csatornát, ahol újabb haszontalan tudásra tehet szert. Megint szapulnám, mi több ostoroznám a tévé által felkínált műsorokat. Tudom kikapcsolódásra szükség van, de az említett fajták a szellemi pazarlás kategóriába sorolhatók. A valóság show, mint olyan nyugodtan kategorizálható úgy, hogy erkölcsileg is káros. Mondhatjuk károsak, mert több ilyen típusú műsor is futott már. Azt sugallják, hogy az ott látott életvitel követendő.  Ebben a két utolsó megállapításban nyílván tévedek. Keresztény értékeket képviselő kormányunk, ha erkölcsileg kicsit is káros lenne az ilyesmi, akkor nem engedné meg. Belátom, hogy rosszindulatiság volt az imént azt feltételezni, hogy a felsorolt dolgoknak agymosás lenne a céljuk. Ezt a felszippantott, véleményem szerint értéktelen tudást aztán másnap, az emberek megosztják egymással, pazarolva ezzel a saját és mások szellemi erejét és munkaidejét.  Mit tegyünk akkor, hogy ne csavarodjunk be? Ne akadjunk ki? Azt mondják, akik értenek hozzá, (pszihológusék) hogy egy adott pontra, vagy tárgyra való koncentrálással el lehet érni azt az állapotot, mikor az ember nem gondol semmire. Úgymond kiüresítik magukat. Bevallom, nem értek a dologhoz, de ez inkább meditáció.  Akik igazán tudják, ismerik ezt a technikát, azok behunyt szemmel már „csak” elképzelik a tárgyat. Teszem hozzá gyorsan, ez a „csak” nem egyszerű dolog. Az ilyen koncentrálás alatt teljesen elveszíti az ember az időérzékét. Egy ismerősöm esti foglalatossága, hogy meditál cirka másfél órát. Nem hiányzik neki a tévé, a rádiózás. Erre állt rá, erre van igénye. Ez olyan testi, lelki felüdülés számára, ami szemmel láthatóan karbantartja testileg és lelkileg egyaránt. Úgy gondolom, a koncentrálás, meditálás segít abban, hogy másképpen tekintsünk a világra, hogy elfogadjuk helyünket a világban. Nem utolsó sorban, elfogadjuk viszonyunkat a világgal és a többi emberrel. Kérdezték tőlem. Hogy tehet valaki ilyet? Nem sajnálja rá az a másfél órát? Persze, hogy nem. Erről beszéltem. Neki ez a jó, ez a felüdülés. Megtalálja benne, amit szeretne és nem is vágyik másra. –.appa.