Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy mikor ezeket az ingerlő, irritáló eseményeket észleltük, beazonosítottuk, tudjuk, akkor kell egy higgadt elemzést végezni. Tekintsük át: mi is az, ami kiborít? Nézzük meg azt is, hogy miért? Gondoljuk végig, hogy mindenkit ugyanúgy kiborít e? (kollégákat, családtagokat) Tényleg olyan fontos az, a mi életünkben? Miért hisszük vajon, hogy ennek nagy jelentősége van a számunkra? Miért hisszük, hogy ez formálhatja, alakíthatja a sorsunkat, az életünket. Végig gondolni: miért okoz megoldhatatlan problémát az esemény feldolgozása? Több oka is lehet ennek. Önbecsapás, félreértelmezés, hárítás, elterelés. Nos ha, tisztázzuk a fentebb vázolt kérdéseket, akkor finomíthatunk valamit, az érzelmi reagálásunkon, problémakezelésünkön, már a keletkezés pillanatában. Mérlegelni kell, hogy valóban: támadnak e minket? Tényleg hibáztatnak e minket? Ha, kérdések merülnek fel, érdemes végig gondolni: mi okozta a reakciónkat? Esetleg az Ő reakcióját? Végig kell gondolni, nekem hogy esett volna, ha nekem mondják, amit én mondtam neki? Segíti a megértést, ha végig gondoljuk: mi lett volna, ha mást mondunk? Ha, másképpen cselekszünk? Nem szerencsés, mondhatni nem jó dolog megmosolyogni valakit, ha pont ideges ránk. Az se lehetetlen, hogy mi okoztuk a felindulását. Gondoljuk csak végig. Ahogyan mi nekünk vannak unszimpatikus személyek, vannak olyan emberek akik számára mi vagyunk azok. (mozdulat, gesztus, megjelenés) Az sem ajánlatos, hogy megkérdezzük: tényleg ez most a legnagyobb problémád? El kell fogadnunk a külvilágot, amiben van egy csomó, zavaró tényező, van egy csomó ember. Vannak idegenek és ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy mindenkinek lehet rossz napja. Más is érthet félre dolgokat. A többi embernek, mi vagyunk a zavaró tényező. Mindenkinek vannak félelmei. A félelem az ismeretlentől alakul ki. Ha döntenünk kell, akkor annak eredményétől félünk. Félünk: mi lesz, ha? Sokszor a közmondásból indul ki az ember. Járt utat, járatlanért el ne hagyj. No de! Hamar befürdünk vele? Változtassunk. Sokan becsülik azt, aki bátran változtat, keres új utakat. Veszélye is van. Mert, mi van, ha nem jön be? Hoppá, itt van újra a félelem. Egy közmondás rá válasz. Nem dől össze a világ. A hétköznapi szituációk nagy többségében nincsenek végzetes következmények. Sokszor fél attól, az ember, hogy túl keménynek találják, nyeglének, arrogánsnak. Szituációfüggő. A válaszreakciókat embere válogatja. Az esetek többségében felmérhető, hogy a másik fél: mit tolerál? Nem biztos, hogy sikerül. Vagy bejön, vagy nem? Az embernek mindig döntenie kell, akkor is, ha viselkedések, sémák, formulák mentén cselekszik. Mindenkinek (ami nem igaz) van egy jövőképe. Ami persze nem úgy alakul. Aki nagyon komolyan veszi, hogy ekkor az lesz, meg az lesz, az se keseredjen el, ha nem az lesz. Meg van az esélye, hogy egy sokkal jobb dolog fog bekövetkezni. Ezzel azt akarom mondani, hogy ne éljük bele magunkat abba, hogy nekem sose sikerül semmi.  -.appa.