Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy itt most a megismerésnek arról a formájáról lesz szó, hogy: megismerem e VV Valakit? Nyugodjatok meg a Ti szívetekben. Aki gyakran kerül képileg elejbem, azt biza megösmérem. Legfeljebb nem jut eszembe a neve, de kérlek benneteket, ne legyetek velem szemben maximalisták. Nincs tévém. Pontosabban van tévém, van antennám is, csak nincs összedugva. Nem olyan sürgős. Alig több mint egy éve van így. Úgy vagyunk vele Attilával, hogy: „ej ráérünk arra még”. Most megfogalmazódhat bennetek a kérdés, hogy akkor milyen megismerésről haplatyolok itt. Többször kifejtettem, hogy a világ nincs (csak képzelet). A semmit meg nem lehet megismerni. De, mégis! A világ megismerhetetlenségébe vetett hitem, szkepticizmusom ellenére mégis azt mondom. A tudományok: fizika, matematika, biológia segít megérteni a világot. Ezek mind az emberi elme termékei, ebből következik, hogy nem a valóság. Persze a matematikával leírnak sok dolgot. Azt mondjuk, ez jellemzi a világegyetemet. Tegyük hozzá, ez egyáltalán nem biztos. Nem biztos, hogy teljes egészében megállja a helyét. Mondjuk ki, a legnagyobb tudósok képzelete és az Ő elképzeléseikre gyártanak képleteket. Most ott tartunk, hogy egyik képlet épül a másikra. Mi van, ha már az első képlet is hibás. Úgy gondolom a világ, más képletekkel is leírható lenne. Hátha nem is kellene annyi koefficiens. Lehet, azért nem tudunk, fúziós reaktort építeni, mert másik úton kellene elindulni. Egyetlen bizonyos dolog van a világban, amit bizton kimondhatunk: a bizonytalanság. Legalábbis ezt sugallja a kvantummechanika. Minden véletlenszerű és előre jelezhetetlen. A dolgoknak valószínűségei vannak. Tovább megyek. Vagy valószínű, vagy nem. Ez a megközelítés nem kedvez az embernek. Az emberek nem kedvelik, a bizonytalanságot. Szerethetné is, de nem teszi, mert fél tőle. A félelmeitől függetlenül, esetleges dolgok közt éli le az életét. Az ember életében bekövetkező, létrejövő események realizálódásuk után válnak bizonyossággá. Amiről sokszor elmondhatjuk, hogy késő. Ettől még igaz, amit régebben fejtegettem. Az ember sok dolog közt választhat. (dolgok alatt, nem csak tárgyakat értek) Amikor az ember választott, akkor automatikusan lezárja maga előtt az utat egy másik jövő felé. Nincs „vagy”, esetleg „és” kapu. Egyébként meg, nincs is ennek különösebb jelentősége. Minden esetlegesség és a nagyfokú bizonytalanság ellenére, bármely választott út az elmúlásba vezet. Tehát összességében az, amit anyagnak mondunk, mi több műszereinkkel mérünk is, ismét széthullik és újra semmi lesz. Azt hiszem, egyelőre ennyi elég is a megismerésről. -.appa.