appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás a városi emberről

2016. november 09. 07:33 - appasztorik

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember milyen jól ki is egymással és a városokkal. Hát, azért nem annyira. Az ember hatalmas városokat épít. Oka, hogy egyre többen vagyunk. Ezek működtetéséhez egyre több korlátozás, egy re több szabály szükségeltetik. Ezeket a gátakat az ember nagy szeretettel hágja át. Egy részük nagy és fontos ember, aki annyit kínlódik a többi emberért, hogy ezt Ő megteheti, ez ját neki. Ennyi kivételezést megérdemel. A többiek egy része, azt mondja, ha neki lehet, akkor nekem is. Ugyan onnan pottyant ő ki, mint én. Ez persze nem igaz. Legfeljebb ugyanolyanból. Teszem hozzá, nagy gyorsan, hogy ez is csak úgy igaz, hogy működésileg ugyanolyanból. Most furcsa lesz, hogy megvédem az ember, romboló ösztönét, de van ennek pozitív oldala is. Ugyan mi? Hördülhetnek fel, most páran. Emlegettem én már, a tézis, antitézis, szintézist. Nos, ez érvényes a mindennapokra is. Egyszerűbb egy rossz járdát, kerítést, rossz házat lerombolni és újat építeni. Ha, tovább visszük ezt a gondolatmenetet, ugyan ez érvényes civilizációkra is. A meghaladott dolgokat elpusztítja az ember. Gondoljunk, csak bele. Mennyi civilizáció tűnt el az írott emberi történelem színpadáról. Hosszú lenne a felsorolás. Azt becsülni sem tudjuk mennyi lehet, amiről nem is tudunk. Időnként nyomokat találunk, dél-Amerika dzsungeleiben. Bonyolítsam tovább a dolgot. Ugyanez a rombolás végbemegy az emberben, tudati és érzelmi szintjén is. Ez járul hozzá ahhoz, hogy az emberek mindennapjaikat, keservesen és bűntudattal éljék meg. Félre ne értsék, ez egyre kevésbé jellemző az emberre. Mitől lenne az embernek bűntudata?  Például, amiatt, hogy nem tesz meg mindent amit a szerettei el   várnak tőle. Eztva szeretteit ne vegyük túl szorosan és komolyan.  Értsük alatta azokat akikkel családi, vagy baráti kapcsolatban áll. Az ember alapjaiban önző, ez az önzés sikeresen akadályozza meg, a többiekkel való törődést. Ettől, én még elismerem, hogy vannak esetek, maikor nagy csinnadrattával bemutatnak jó cselekedeteket. Ezeket megpiszkálva rájövünk, hogy nyolcvan százalékban ezek valamilyen célt szolgálnak. Figyelem elterelés, önfényezés. Lényegében hasznára válik az illetőnek. Összevetve, ezek a dolgok is gyötrik az ember lelkét. Olykor annak is aki csinálja, még inkább azokét akiket irritálnak az álságos és képmutató dolgok, cselekedetek. Most amikor itt a migránskérdés, (válasz meg nincs rá) egyre több minden frusztrálja az embereket. Ragaszkodni a saját kultúrához. Ráerőltetni a saját kultúrát a másikra. Ez mind a két, vagy három oldalról igaz. Jöttem, de Ti csináljátok ezt, mert ez a helyes! Jötté, de csináld, ami itt van, ha itt akarsz maradni! Mit képzeltek magatokról, egyezzetek meg! (mondja bölcsen az USA). Beláthatjuk, hogy ez is mind önzésből fakad. Következmény az erőszak. Ami megkerülhetetlen módon képbe hozza a migránsok érkezését. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr4311944425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása