Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az ember hiányérzetével ki is merült a dolog. Azt megoldja, ahogy megoldja. Mindenki a maga módja szerint és szépen éldegél mindenki. Hát nem. Érdekes szerzet az ember. Vannak neki elvágyódási. Gyerekkoromban voltak erre jó kis közmondások. A kutya is jó dógába vész meg. Nem tudja, kínjába mit csináljon? Bevallom mi sosem voltunk, olyan nagy jólétben. De nem értettem, hogy lehet valakinek olyan nagyon jó dolga, hogy azt már kínnak érzi. Most sem magamon tapasztalom ezt meg, de elnézve politikusainkat és a celeb világot, kezdem kapisgálni. Agyukra ment a jó lét. Mitől alakulhat ki, az elvágyódás? Egyszerű a válasz. Nem tud mit kezdeni a saját korával. Itt most nem az illető személy életkoráról beszélek, igaz némelyeknek az is okoz gondot. Arról a korról beszélek, amiben az érintett egyén él. Nem menekül mindenki, alkoholizmusba, kábítószerezésbe. Helyette visszavágyik a múltba, a dicső időkbe. Sokszor a régmúltba, hősi korokba. Elkezdenek hagyományt ápolni, íjászkodni. Várkapitány lesz és lesznek, akik hajdúk lesznek. Lesznek őrseregek és lesz aki rendőr gyilkos lesz, amint azt napjaink példája mutatja. Sokan kedvelik, ezt a katonásdis dolgot. Vannak parancsnokok és nekik mint egyszerű beosztottnak nem kell gondolkozni. Csatákat játszanak újra. Vannak aztán a retró pártiak. Ugyanazok a tünetek jelentkeznek. A mai korral, napjainkkal nem tudnak mit kezdeni, ezért megpróbálnak visszahozni egy letűnt, vagy azt is mondhatjuk eltűnt kort. A lényege az, hogy visszahozzanak egy életérzést. Egy olyan életérzésről beszélünk, amiről nem tudjuk, hogy abban a visszacitált korban: tényleg úgy volt e? Annyi szerencsés a dologban, hogy a hősi, a nemes, a jó dolgokat hozzák vissza. A csaták lejátszásakor nem kell valósan meghalni. A pallosjogot sem hozzák vissza. A fiatalok közt vannak, akik a jövő felé menekülnek. Űrhajósok lesznek, meg szuper hősök. Esetleg festékkel összelövöldözik egymást. Ezzel kiélik gyilkos ösztöneiket, úgy, hogy senki sem sérül meg. Amennyiben betartják az előírásokat. Lényegében veszélytelenül élhetnek át olyasmit, ami a maga idejében bizony, kimondottan veszélyes tevékenység volt. Hozadékként a kézművességet űzik jó páran. Sarut készítenek, íjat, nyilat készítenek, tőrt kovácsolnak, faragnak eszközöket, vagy nemezt vernek. Mindegy is mit csinál, csak ezt a gyalázatos kort, amelyben él ne kelljen neki a nap huszonnégy órájában elviselni. Így lehetősége van arra, hogy napközben is meséljen róla. Kikapcsolja a robotot, a megaláztatást és sokaknál a megélhetési gondokat. Azért azt be kell látnunk, hogy az emberek nagytöbbsége nem jókedvében csinálja ezeket. Tudom, hogy vannak sok pénzbe kerülő, szórakozásnak tűnő, adrenalin szintet növelő foglalatosságok is. Vadvízi evezés, veszélyes sípályák. Mindez igaz, de ezek az emberek, a sok pénzük ellenére benne vannak a présben, amiből nekik is jó kiszabadulni. Tudnak miről mesélni, amivel szintén kibújnak egy kicsit, abból a korból, amiben élniük kell és ami végső soron nyomasztja őket. -.appa.