Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember kiűzetett ugyan a Paradicsomból, de ettől még jól elvan és biztonságban érzi magát a kis világban, a Földön. Hát nem. Vannak nemtörődömök és hazárdírozók. Sokfélék vagyunk.  Azért az emberek többsége érzékeli és tisztában van vele, hogy veszélyben van. Nem mondhatjuk, hogy mindig, mindenki reálisan látja a helyzetet. Embere válogatja. Van, aki túlbecsüli és van, aki alábecsüli a veszélyt. Az ember élete során tapasztalatot, tudást szerez. Megpróbálja tovább adni, segítendő a következő generációkat. (most nem mennék bele, hogyan áramlik, esetleg öröklődik a tudás) Az átvett, valamint a saját tapasztalatok segítségével megpróbál, viszonylag biztonságosan ellenni a világban. Abban a világban, amibe beleszületett. Ebből ugye következik, hogy valami úton, módon a világ hamarabb volt, mint az ember. Ezen legalább nem kell spekulálni. Mi volt előbb? A tyúk, vagy a tojás? Emberi szempontból, (de a többi élőlény szempontjából is) az emberiség története azzal kezdődik, hogy megvalósul egy olyan fizikai környezet, amely később alkalmas lesz arra, hogy a biológiai életnek megfeleljenek a körülmények, létrehozva ezáltal a fajok sokaságát. Ebből az aspektusból most lényegtelen, teremtve lett, vagy a kvark gluon plazmából jött létre a világ. Később aztán kialakul az élet. Na, most az is mindegy, hogy teremtéssel, vagy evolúció során történik meg az élet kialakulása. Nem tudjuk, mint ahogyan azt sem, hogy máshol is van élet, vagy csak itt a Földön. Erről megoszlanak a vélemények. A lényeg, van élet. Az élőlények egy részének agya. (most abba nem menjünk bele, hogy olvashatunk olyan cikkeket, hogy a növények is képesek érzelmi megnyilvánulásokra) Egyszer elindulnak az agyban olyan folyamatok, amik azt eredményezik, hogy az ember észleli a világot. Mi több a maga módján kezdi azt értelmezni. Mondhatjuk, tudatos lénnyé válik. Most azt vallják, hogy egyedül az ember az, aki észleli és elhelyezi magát a világban. (felfogja, hogy van és gondolkozik önmagáról) Ebben az értelmezésben az is benne van, hogy az ember, az élővilágon belül mindenekfölött állónak tartja magát. Ennek annyi valóság alapja van, hogy képes mind a biológiai, mind a fizikai környezetét megsemmisíteni. Úgy vélem, erre nem kellene különösebben büszkének lennünk. Az ember az élővilág többi részéről nem sok mindent tud. Én, (talán rosszindulatú vagyok) azt mondom, egyáltalán az élővilágról nem sok mindent tud, tehát önmagát is beleértve. Ilyenténképpen nagyképűség kijelenteni, hogy a Földön, csak mi rendelkezünk tudattal. Gondoljunk csak bele, milyen jól szervezett társadalmak vannak az állatvilágban. (hangyák, méhek, halak, stb.) Említettük ugye, hogy az ember gondolkozik önmagáról. Tisztában van az elmúlással és őszintén szólva fél az elmúlástól. Valamiért nem szívesen válik meg a testi léttől. Talán úgy gondolja, hogy még tennivalója van a világban. Úgy érzi, hogy valami kimaradt az életéből, amit pótolnia kellene. Ilyeneket mond: ha, én még egyszer húszéves lehetnék. Itt most például Magyarországon, akkor még negyvenöt évet dolgoznia kell, hogy nyugdíjba mehessen. Ha, én ezt, vagy azt tehetném. Sok embernek hiányérzete van az élettel kapcsolatban, ezért aztán nem akar elszakadni tőle. Hol van ez attól, amit a biblia ír. Meghalt jó öregségben és megtért őseihez.      -.appa.