A bűnbeesésről cseverésztem nézzük, hogyan is volt az valójában. Azt, azér gondolhassátok, hogy nem vótam ott. Nem ér mindenhova az ember. Így osztán kénytelen vagyok, megint csak Mózesre hagyatkozni. Most persze mondhassátok joggal, hogy mit Mózesolok itt. Ű se vót ott, ami igaz is. Űtet olybá veszem, hogy megbízható hírforrás.  Na, aztat mongya: A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. Most itten nagyon bölcsen közbevetém, hogy manapság is ez van. Ki írják a kertbe, hogy erős szerrel permetezve. Ettől még jönnek, az önkéntes társtulajdonosok, oszt szüret. A segítség fejébe aztán, hogy egy kis pénzt lássanak a befektetett munkáért cserébe, hát eladják gyanutlanéknak a termést. Azt azér lássátok be, hogy ingyér, csak ne dógozzanak mán. Közbevetés vége, oszt mennyetek vissza az elejére. Akkor világos lesz. Itten most szíveskeggyetek a szövegre gondolni. Amúgy itt is nem soká világos leend, mer mán hatóra. Hajjátok akkor az igét. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ebbűl láthassátok, hogy milyen gondoskodó vót az asszony. Egybűl gondoskodott társtettesrűl is. Ami nem biztos, hogy jó húzás vót, mer maj meg lássátok, hogy bűnszövetségben elkövetve halmazatiként mit kaptak. Teszem hozzá, hogy Isten nem mérlegelte, ki a felbújtó. De, tuggyátok Isten igazsága más, mint az emberek igazsága. Ettűl amiket eddig montam még nem tuggyátok, milyen hatása vót az almának. Annak most gyött el az ideje. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Na, ha búvik valaki az gyanús, oszt itten felderítéssi szakba kerül a dolog. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Feltáró jellegű beismerő vallomás következik, amit később nem méltányol enyhítőkörülményként a bíróság. Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. Ezzel mán a bizonyítási szak is lezárásra került, gyűn az ítélet hirdetés. Első-, másod-, harmadrendű vádlottak, de az ilyeneket tudhassátok a tévébűl, meg az úságokbúl. Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod. Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! Az ember megtört, oszt ennek hatására átnevezte az asszonyembert, mint egy fájlt. Lássátok, ahogyan a bibliában írva vagyon: Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. Hozzáfűzném férre ne ércsétek a dógot. Minden embert ércsetek alatta. Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. Na, így esett a dolog. Gondojjátok végig. Mit kell kiállni? Micsoda önmegtartóztatást kell elszenvedniük, mikor politikuséknak vissza kell utasítaniuk azt a sok földi jóságot. A rengeteg csúszó-mászó kígyó kísérti űket. Ősanyjukat, egy alma vette le a lábáról. Itt meg almáskertek, szőlőskertek, mezők vannak. Kemény szakma az drágáim, egy pillanatig se irigyejjétek űket. -.appa.