Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az ember helyesen értelmezi a világ dolgait. Felosztja ellentétpárokra és az úgy van jól. Hát nem. Említettem ugye, hogy Hankiss Elemér írt a városról, amelyben szembeállítja a várost a vadonnal, az ismertet, az ismeretlennel. Akkor arra céloztam, hogy a város nem jelenti automatikusan az ismertet. A vadon nem jelent egyenes ágon ismeretlent. Amondó vagyok. Meg kell nézni: kinek mi a hazai pálya? Meg kell hagyni, hogy ez a szembeállítósdi jó dolog. Olybá tűnik, mintha minden tudás, teljes birtokában lennénk. A legszebb az, hogy az ellentétek bizonyítására elméleteket találunk ki, igazunkat bizonyítandó. Nos, Hankiss tovább folytatta a szembeállítást. (ez nem az Ő sajátsága, az emberi gondolkodás, alapvető gondolkodásbeli struktúrája, hogy mindennek van ellentéte) Azt mondja Istennek, az ördög az ellentéte. Ezt tudjuk, hogy nem így van. emlékezzünk csak vissza. A 16-17. században, úgy becsülték, hogy 10 milliárd ördög létezik. Ez nem semmi szám. Ezzel szemben akkor, 10 milliárd Istennek kellett volna szemben állnia. Tudjuk, hogy a görög és a római Istenek azonosak voltak, csak az eltérő nyelv miatt más volt nevük. Ez inkább kekeckedés volt, mint komoly érv. Való igaz, nem muszáj szám szerint annyi Istennek lennie, mint amennyi ördög van. csak, hogy érezte volna magát, valamelyik ördög, hogy neki nincs ellentét párja. A mondás szerint párosával szép az élet. Na, ez meg vicc lett volna. most komolyan. Körülnézve magunkon láthatjuk, hogy a nekünk nem tetsző egyedekből több van, mint azokból a személyekből, akiknek szívesen vagyunk a társaságában. Nem mintha ez bizonyítana bármit is. Az embernek faj specifikussága, hogy ki nem állhatja a többi embert. Mikor ez már túlságosan kis számra csökken, akkor kezelni kezdik neurózissal. Mondván, hogy tömegiszonya van. Ehelyett azonban nézzük akkor: miért nem ellentéte Istennek az ördög? Amennyiben elfogadjuk, amit a biblia írt, hogy „megjelentek az Isten fiak, köztük az ördög is”. Akkor nemhogy ellentéte Istennek az ördög, hanem a fia. Most ezt nem boncolgatom tovább, mert messzire vezetne jelen eszmefuttatásunktól. Nos Hankiss, úgy véli, hogy szembe állítható a racionális az irracionálissal, a tudatos, az ösztönössel. A rendezett, a rendezetlennel, a kozmosz a káosszal. Mindez megtehető, csak nincs értelme. Az ember állandóan rendez, besorol, rangsorol, elhelyez. Végső célja, hogy megakar bújni valahol. A paradicsomból ugye kihajították. Kapta ugyan a bőrruhát ( az ÚR-tól), de az kevés. Éppen ezért úgy vélem, ne keressünk fennkölt okokat abban, hogy az ember házat épít. Nem tekinthetjük mikro univerzumnak. A hangyák bolyt építenek. Némely madár, csodálni való fészket rak. Az ember egyszerűen megpróbálja kizárni, a számára kedvezőtlen hatásokat. (már amennyire, azt meg tudja tenni) Racionalitásról annyiban beszélhetünk, hogy a városépítés, azt a célt szolgálná, hogy az összetartozás megvéd más emberekkel szemben. Ez is egy látszólagos dolog. Az embernél összeférhetetlenebb élőlény nemigen van a Földön. Megkockáztatom a világegyetemben sem. Akkor hajlandó együttműködésre, ha azt az Ő egyéni érdeke megkívánja. Nincs ezzel semmi probléma. Így van az ember összerakva. A kétkedőknek javaslom, gondoljanak bele. Rokonok, testvérek sem jönnek ki egymással, nemhogy idegenek, csak azért mert szomszédok. Ennek kapcsán elmondhatjuk hát, hogy arról sem beszélhetünk igazán, hogy a város rendezett lenne, a rendezetlen természettel szemben. Otthagyunk egy várost. Lásd Pripjaty. E településtől cirka három kilométerre található a csernobili atomerőmű, melynek 4-es blokkja 1986-ban elolvadt és a város teljes lakosságát evakuálni kellett. (Csernobiltől 16 km-re, északra található). Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói laktak. Sok fénykép látható a területről. Melyekről megállapítható, hogy néhány év alatt a természet visszaveszi, ami az övé. Ergo, az a rend. Minden, amit az ember csinál, készít, létrehoz, az mesterséges, művi. Mi, emberek bontjuk meg, a természet rendjét. Csupán azért, hogy nekünk kényelmesebb legyen, jobb legyen és csak duma szinten foglalkozunk a környezettel. Két dolgot mondok el ezzel kapcsolatban. Jó néhány éve történt. Vonattal utaztam Budapestre. Tokajnál felszállt, egy idős, amerikás házaspár. Sok mindenről beszélgettünk. A kisöreg egyre inkább elkanyarodott a környezetvédelem felé. Megvetően és becsmérlően szólt az Európaiak hozzáállásáról. Meguntam és megjegyeztem, hogy az Egyesült Államok nem írta alá a Kiotói Egyezményt. (1997-ben aláírt, nemzetközi egyezmény, amelyben a résztvevő, iparosodott államok kötelezik magukat arra, hogy széndioxid-kibocsátásukat az aláírást követő évtizedben 5,2 százalékkal az 1990-es szint alá szorítják vissza). Na, amit én ott akkor kaptam. Mit gondol maga fiatalember? Nekünk ott kell az áram. Tudja maga, mennyi energia kell a szilícium völgynek? A másik történet arról szól, hogy a természet hogyan alakítja vissza az ember által létrehozott dolgokat. Történetesen, az aszfalt utat. Sárospatakról mentem Kenézlő felé. (Bodrogköz) A megszokott útról bekanyarodtam balra. Azért voltam olyan bátor, mert tudtam, hogy később visszatér az út a megszokottra. Egész jó minőségű út volt végig. (akkor még) Ilyen-olyan Homok nevű települések vannak, sose jártam arra, gondoltam megnézem. Nos, itt tapasztaltam meg, hogyan veszi vissza a természet azt, ami az övé. Azon a részén az útnak, ahol kevésbé járnak, ahol kisebb a forgalom, az út repedéseiben nőtt a gyom, a fű. Fák magjai is megeredtek. A gyökér helyén bemegy a víz, aztán az erózió végzi a dolgát. Amikor a fa ott van, gyökerei segítségével felgyorsítja az út megszüntetését. -.appa.
