III.

                  Öreg, lógó mellű faluk

                  fiatalságról álmodtak.

                  Ráncos hasú temetők,

                  gőzölgő mezők,

                  enyészet szagú,

                  hullafoltos karja

                   takargatott.

                  Bebugyolált,

                  a sötétség tépett rongyaival,

                  megajándékozott

                  szemem fekete karikáival.

                  Sárga beteges fény folyt rám.

                  Elhagyott minden barát,

                  csak Te voltál.

                  IV.

                  Zokogtam.

                  Hagyd abba Dávid,

                  dobd hát el a hegedűt.

                  Nekem semmi sem veszlik,

                  csak Ő marad itt

                  egyedül.

                  V.

                  Mi hibám van

                  Neked megvallottam.

                  Te tudod,

                  hiába voltam,

                  mint a meleg,

                  ha túlzottan fűtenek.

                  Miről hittem

                  forr és hevül,

                  hogy rendszer

                  itt belül,

                  arról kiderül

                  odadobták hanyagul.

                  Most megindul

                  és darabjaira hull.

                                                    -.appa.