Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember, társas lény. Igazából nem. De rájött, így van esélye a túlélésre. Megvédhetik magukat. Elejthetik a mamutot. A járt mán rosszul, akire a mamut ráesett. Mi a helyzet manapság? Az ember összezsúfolódik nagyvárosokba, de ennek ellenére próbál elkülönülni. Életének fontosabb eseményeit egyébként is egyedül éli meg, még akkor is, ha vannak körülötte. (születés, halál) Az ember saját életének középpontjában áll, ezáltal elfogadóvá válik. Tegyük hozzá, hogy magával szemben. Őt így alakították a körülmények, az élet. Ennek okán, elfogadja magát olyannak, amilyen. Ezt kellene pedig tennie, a többi emberrel is. El kellene fogadni másokat is. És ezt kellene tennie a többi embernek is. Nagy békesség lenne akkor a földön. De! Lássuk be, nem teheti, ha egyszer utálja azt a másik embert. A társadalom sok egyénből áll. Azt mondják. Együtt tesznek egymásért és nem egymás ellen. Már ez is illúzió. Persze, tesznek egymásért, de annak oka van. tudnunk kell, hogy az nem véletlen. De, egyáltalán! Ellehet várni bárkitől is, hogy a maga érdekeit hátérbe szorítsa a közért? Valósan! Nem duma szinten! Nem politikus módra. Mondjuk ki. Bizony elvárható és hosszútávon meg is lesz az eredménye. Előbb boldoggá, később szentté avatják az illetőt. Azt lássuk be, erre nagyon kevesen pályáznak. Az emberek még életükben szeretnék megízlelni a megérdemelt gyümölcsöt. Láttuk ugye, hogy minden ember a saját maga számára a legfontosabb. Kézenfekvő, hogy nem tudnak egymással kijönni. Miért is? Próbálja irányítgatni a másikat. Uram bocsá, uralkodni felette. Emlékezzünk csak vissza. Mózes nyomán szépen fennmaradt. Az ember, háborúskodásra, ölésre, pusztításra lett teremtve. Miért is várjuk el tőle, hogy szépen békességben éljen? Hogy úgy mondjam a konfliktus keresés a vérében van. Az összetűzésekre való hajlam, nem különben. Úgy gondolom, ettől mennek tönkre, az emberi kapcsolatok. A férfi - nő viszony is. Az összetűzéseknek az eredménye, sokszor a kapcsolatok végét jelenti. Az ember szégyell dolgokat megmagyarázni. Azt mondja, nem fog meghunyászkodni. Úgy vélem, megérne pedig egy próbát, hisz mind a két fél sokszor feltevéseken alapuló, egyre fokozódó indulatok alapján haragszik a másik emberre. Arról lenne szó, hogy összeülni és higgadtan újra megbeszélni a történteket. Tudom ez roppant nehéz dolog. Már összeülni is nehéz. Higgadtnak maradni, még nehezebb. Tegyük hozzá, a nyelv nem alkalmas arra, hogy valaki tisztán, érthetően elmondja azt, amit akar. Főleg úgy, hogy a másik fél mindent meg tesz, hogy ne értse meg, a másik fél mit is akar mondani. Sőt rájátszik, hogy összezavarja, pedig elég nagy pácban van a nélkül is. Azt is meg kell említenünk, hogy az ember ellen drukker. Miközben azt mondja: de sajnálom drágám, ó de kár haver. Aközben oltogatja a másikat. Nehogy már megalázkodjál. Kérjen Ő bocsánatot. Ne hagy magad. Meg ezekhez hasonló, mindenkinek ismerős forma mondatok, hagyják el a jó akaró tanácsadók száját. Úgy állítják be, hogy a kompromisszum gerinctelenség, mert az ember nem tart ki a nézetei, az elhatározása mellett. Én meg azt mondom, csak azért is csökönyösen kitartani, hogy megmutassam, nekem van igazam – akkor is, amikor már gyanítom, hogy azért nem teljesen – amit a másik mond marhaság. Az emberek nézetei, a dolgokhoz, emberekhez való hozzáállása, viszonyulása változhat, változik. Akkor miért ne változhatna ez, észérvek mentén? Mert, nem vagyunk hajlandóak, mások érveit figyelembe venni. Miért, nem vagyunk hajlandóak, mások érveit figyelembe venni? Megtehetnénk, de úgy érezzük, azzal alárendelt szerepbe kerültünk. Nem adjuk meg magunkat. Bennünk van ez a kötekedés. A mások el nem fogadása. Lehetne nyugodtabb életünk. Változtatni kellene az egymáshoz való viszonyunkon. A mai kor azonban nem ezt sugallja. Az ember fél, hogy ezzel kibúvik a bőréből. Lehet, e vedlés után jobb emberek lennénk. Kétségtelen, az ember alapjaiban nem változik meg, egyik pillanatról a másikra. Az a jövő zenéje. Ahogy, anno Lobó sok mindenre mondta: nem ennek az Istennek az idejébe lesz komám. -.appa.