Gyűlölöm a perceket,

mert telnek.

Tűnik a szabadság,

Ti dolgozni mentek.

Ezt a pár sort, amit versként jegyzek 1970 február 21.-én vetettem papírra. Néhány perccel 7 előtt. Az Alkaloidába 7-re járnak az emberek dolgozni. És ez így van, ma is.Az előbbi mondat hajaz a bibliai szövegekre. Hol keletkezet e kis remekmű? Vonaton ültem és mentem Szerencsre. Ez vala, az a hely ahová be kellett vonulnom. Ugyanis, itt volt Határőr laktanya. ide gyülekeztünk be. Aztán volt aki itt maradt, volt aki ment másfelé kiképzésre. Hát én mentem. nem messze, a kies Szombathelyre. Ott ABV tiszte kiképzést kaptam. De valamilyen oltást nem. Azt mondta a doki, hogy pár emberért nem nyit ki egy ampullát. Na, ja. Hogy mi az ABV. Atom, biológiai és vegyi. Ebből aztán volt felderítő, meg mentesítő. Most, hogy mindezt tudjátok, semmivel sem lettetek okosabbak. Ettől nekem mégis valahogy jobb érzésem támadt. Pedig azt igazán tudhatjátok, hogy ritkán keletkezik jobb érzésem. Nem azért, mert állandóan jó érzésem van: és minek fokozzam még? Az ember funkcionálisan nem azért van, hogy jól érezze magát. Ha már ezt így megbeszéltük, akkor el is búcsúzom. Lehetne még éppen irkálni sok  mindenről. Na mindegy, majd máskor. -.appa.