Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy shoppingot akartam írni. Tudjátok meg, hogy nem. Egyáltalában nem. Vagytok még, abban a tévhitben is, hogy a sportolók nem doppingolnak. Becsületesen készülnek a versenyekre és nem használnak tiltott szereket. És íme, itt van a kutya lényege eltemetve. Kimondtuk a lényeget. Nem használnak tiltott szereket. Ebből következik, hogy használnak olyan szereket, módszereket, amik nincsenek tiltás alatt. Leegyszerűsítve, még nem mutatták ki, hogy a használt szer teljesítményfokozó. (nyílván, itt arra kell gondolni, hogy azért a gyógyszerek és mindenféle adalékokról megjósolható, hogyan hatnak az emberi szervezetre) Összerázva a dolgokat. Kiderül, minden sportoló doppingol, – különben nem ér el, világra szóló eredményeket – csak engedélyezett szerekkel. A nő sportolóknál jön ez ki szép látványosan. (egyre kevésbé néznek ki lányosan) Most komolyan. Nézzetek mán meg, olyan képeket, amik néhány évvel ezelőtt készültek. Az aranyos leánykából, milyen szép fiatal férfi lett. Apropó. Engedélyezett szerek. Azért ez sem teljesen így van. Elég tudni mennyi a kiürülési idő. Időben kell abbahagyni a szer fogyasztását. Előfordulnak még bukták, így is. Javul a kimutatási, analitikai módszer. Ki tudják mutatni a szermaradványt, valamilyen bomlási vegyületben. Emlékeztetnélek benneteket Ben Johnson esetére, ami akkor igen nagy port kavart. Ez a Beni gyerek megnyerte, az olimpiai döntőt, 9.79-es idővel. Aranyérmét az anyjának ajánlotta. Két nap múlva visszavették tőle, szteroiddal bukott meg a doppingvizsgálaton. Történt mindez, az 1988-as szöuli olimpia százméteres síkfutásának döntőjében. Ben Johnson lett a sport, nemes eszméjének elárulója. Azt hiszem ez volt az első doppingügy, amiből igazán nagy cécót csináltak. Később, az országúti kerékpáros Lance Armstrong esete kavarta fel az indulatokat. Őszintén. Azt is ki hiszi el, hogy szer, vagy kis elektromos motor nélkül, olyan sebességgel tudnak hegynek felbiciklizni. Térjünk vissza Benhez. Utólag mondták, hogy sárgás és véreres szemei miatt biztos volt, hogy nem készült tiszta módszerekkel az olimpiára. Utólag könnyű okosnak lenni. De, a mögötte befutó Carl Lewis és döntő többi résztvevője tiszta volt e? Vagy, szerencséjük volt a teszteken? Ennek is megvan az esélye. Tudván, hogy néhány év alatt a nyolc, döntős közül hat valamilyen doppingügybe keveredett. Ben Johnson és Carl Lewis nyolc évig vívta csatáit, aztán 1986-tól Ben lett a jobb. Kimondom, amit gondolok, az Ő doppingolása volt a jobb. Addig, a hihetetlenül jól startoló Johnson alul maradt, a végére felgyorsuló Lewisszal szemben. Miért is gyanús, hogy a többiek is kokszoltak egy kicsit? Ez volt az első olyan százas futam, amikor négy sprinter is 10 másodpercen belül ért célba. Az arany érem visszavétele után, a második helyezett Carl Lewis-é lett a győzelem. Mi több a világcsúcs is, hiszen egy századdal futott jobbat a korábbi világcsúcsnál. Megjegyzem, Kanada 1932 óta atlétikai olimpiai arany nélkül szerepelt. A döntő után azt nyilatkozta Jonhson, rekordja ötven vagy száz évet is megélhet. Emlékeztetnék rá, hogy Usian Bolt 2009-ben Berlinben 9,58-at futott. Ezek szerint, néhány évtizedet tévedett. -.appa.
