appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás az ember kapcsolatairól (II)

2016. április 10. 19:14 - appasztorik

Megengedtem egy poén félét magamnak legutóbb, mikor erről a témáról írtam. Fejben dől el minden. (a részeg is, csak utána borul a test) Na, nem poénkodok. Folytassuk a szlogeneket. Jó vagy. Megoldod. Meg tudod csinálni. Nem ismerem a többi népet. Nem tudom, hogy gondolkoznak. Mi a múlton tépelődünk, a jövőn merengünk, miközben itt vagyunk a jelenben. Számunkra érdektelen, nem is igen veszünk tudomást. Hirdetjük fennen azt, ami nincs és ahogy állnak a dolgok nem is lesz. A magyar jólét, nem önbeteljesítő jóslat. Akkor ott, az volt. Azzal ne foglalkozunk: ha úgy alakult volna? ha az lett volna? Az se nagyon vígasztal senkit, majd ha, az lesz. Meg se érjük. De, megéli valaki? Szüleimet annak idején azzal hitegették. Nektek keményen kell dolgozni. De, a Ti gyerekeiteknek már jobb lesz. Az Ő jövőjükért dolgoztok. (Sikerült lerakni a szocializmus alapjait. 1960-as évek Kádár János) Aztán ezt mondták nekünk is és ezt mondják, a mai fiataloknak is. (Sikerült leraknunk a polgárság alapjait. Orbán Viktor 2016). Feleszmélhetnénk már. Hogy írja a költő?

                                                                    Akár egy halom hasított fa,
                                                                    hever egymáson a világ,
                                                                    szorítja, nyomja, összefogja
                                                                    egyik dolog a másikát
                                                                    s így mindenik determinált.
                                                                    Csak ami nincs, annak van bokra,
                                                                    csak ami lesz, az a virág,
                                                                    ami van, széthull darabokra.

Azokkal a mindennapokkal kellene törődnünk, amiben élünk. Úgy állítják be a dolgokat, mintha a mát csak át kellene vészelnünk. Nincs vele semmi tenni valónk. (a virágot ápolni kell, hogy legyen belőle valami) A jövő majd megold mindent. Lehet így is. Hagyni, hogy történjenek a dolgok. Amit tesz az ember azzal, csak újabb és újabb megoldandó problémát állít maga elé. Említsük meg azt is, hogy az emberek nagy része olyan életvitelt visz, amelyet nem engedhetne meg magának. A politika, szócsövein keresztül (reklámok, tv, rádió) nyomatja, ahogy a csövön kifér. Milyen jók is vagyunk. Mégis, ebben a modern korban, amiben élünk. Elvesznek az emberi kapcsolatok. Az emberi kapcsolat átalakul tőkévé. Aztán néhány év múlva törlődnek a telefonkönyvből a nevek. Ki a fene lehet ez? Kérdés kíséretében. Eltűnnek a normák. Nincs erkölcsi, sőt társadalmi norma sem. Emiatt feszültség van a társadalomban. Az elérni akarás határoz meg mindent. Mindegy hány emberen kell átgázolni. A társadalmi konfliktusok megoldásának az alapja a pénz lett. Minden médium azt sugallja, ha dolgozol lesz pénzed és bármit elérhetsz. Persze, hogy ez is hazugság. Mások gazdagszanak majd. Ne mondjanak most semmit, hogy ez, meg ez is megcsinálta. Persze, a mézes madzag, a csali madár. Esetünkben stílusosabb pénzes madzagot mondani. Ma az a jó, ha valaki nem vállalja magát, hanem megfelel az elvárásoknak. Félelmek? Hát hogyne. Nem ismerjük a világot. Magunkat sem és így próbálunk megfelelni, olyan képzelt értékrendeknek, ami nekünk idegen.                       -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr968586280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása