Megriadok, mint az őz,

nyomaszt engem az ősz.

Köddel borítja a tájat,

mint szívemet a bánat.

Lenne kedvem?

Nem tehetem,

hogy egyre-másra,

fittyet hányjak a világra.

Mi is a kérdés?

Valami, mindég

az ember kedvét szegi,

valami mindég égeti.

Szeretnék valamit mondani.

Értelmes, szerelmet vallani?

Nem írok több verset, 

hagyom az egészet.

Lelkem átjárja a bánat.

Sajog bennem, hogy bántlak.

Előnye is volt a magánynak.

Vigasz, hogy nem soká látlak,

megcsókolom a szádat,

és minden porcikádat.

Átbizsereg rajtam, a bujaság,

mikor ajkam érinti puha szád.

                                                -.appa.