Mikor üres szobád,
a csend üvölti meg.
S a kimondott szavak
dobolnak a falakon,
s betűkre esve
szádba visszahullanak
és öledbe, már csak
öreg macskád hajtja fejét
s azt simogatod.
Majd eljövök hozzád,
hogy én legyek aki összeköt,
az évek
és az emlékek között.
-.appa.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
