Gondoltam, könnyed és kedves leszek,

azt szeretted.

A kórházi ágy szélén ültem veled.

Valamire rá, vagy éppen lebeszéltelek.

Egyszer csak éreztem, ahogy nevetek,

a máz arcomon megreped, és ölembe pereg.

Halál, elszakadás, magány,

a hogyan tovább talány.

.

Az életem megkeseredett,

de akkor sem felejthetek.

Leéltünk együtt egy életet,

sok mindent köszönhetek neked.

                                                      -.appa.