mert, engem a kolosszeumre emlékeztet ez a nő―na nem az hogy ojan öreg―és nem is az hogy ojan hatalmas―de romjaiban is szép―nevetséges lehet ez―nem hinném―aki már látott szép nőt az tudja―azaz megérti―persze a szépség is igen furcsa dolog―megfigyelte már hogy az igazán szép nőből sugárzik…

mert, gyimivel beszélgettem a macska tartásról—hogy valamivel tisztább legyen a kép—gyimka a lányom a macska meg négylábú jószág amit tartani akart—mondom neki hogy szarik pisil emiatt büdös—azt mondja—az ember gyerek is megcsinálja és mégis nevelik—pedig semmivel nem érdemli meg jobban mint az…

mert, emlegettem már hogy az ősöktől átvett dolgok—a következtetések hová is vezethetnek—gondoljunk csak bele—valami félbuggyant—vagy teljesen zsibornya kölök elkezdi módszeresen kiirtani az emberiséget—végül is kik maradnak életben—tegyem hozzá egy kis iróniával hogy azok is minek—sokszor…

mert, sokszor elgondolkoztam azon—na jó nem sokszor—de néha igen—van annak értelme amit az ember csinál—és most itt nem az egyes emberről beszélek hanem úgy általában—hisz végtére is minden egyes cselekvés megkérdőjelezhető—meg felkiáltó jelezhető—vagy esetleg akármizhető—legalábbis némejik—de…

mert, nem esik már rosszul ha megbántani akarsz—valamikor biztos fájt volna—nagyon fájt volna—bizonyos fokig persze bosszant—nem az bosszant hogy nem fáj—az bosszant hogy ez így alakult—hogy így alakulhatott—jó ez így—sokat töprengtem rajta—miért is jó ez így—mi is az egésszel a célod—elismerem…

mert, gondolkoztam ezen az egészen—szóval hogy régi versek meg új versek—de tényleg hol a határ—témakörönként is szétszedhetném—akkor elvárná az olvasó hogy valami megoldás félével álljak elő—ojan pedig nincs—azt mégse írhatom nekik hogy kilátástalan az élet—pontosítsunk a halálra van kilátás—tudja…