mert,

gyimivel beszélgettem a macska tartásról—hogy valamivel tisztább legyen a kép—gyimka a lányom a macska meg négylábú jószág amit tartani akart—mondom neki hogy szarik pisil emiatt büdös—azt mondja—az ember gyerek is megcsinálja és mégis nevelik—pedig semmivel nem érdemli meg jobban mint az állat kölyök—na most ebben az a félelmetes hogy az én nézeteim még nem fajultak vagy fejlődtek idáig—ezt döntse el ki-ki maga—meg kell hagyni ez bizony egy logikus magyarázat—közvetlenül következik ez azokból amiket tőlem hallott—vagy adódik abból amiket tanult—miért azokat tanulta amiket tanult—tehát ha a világ felfogásom nem ijen—akkor nem így alakul az övé sem—persze ha az apámé nem ojan nem így alakul az enyém sem—ez mind nyitott kérdés—és az ember is nyitott—különböző dolgokra—vagy alapvetően mindenre nyitott és ha a gyermekkori szocializációja úgy alakítja nincsenek semmiféle gátlásai—az is lehet van valami ami kódolva van az emberben és nem hagyja hogy teljesen elvaduljon—na persze mihez képest—mi az etalon—például evés—mi mindent megeszik az ember jó étvággyal—és vannak akik minden miatt finnyáskodnak—lehet enni kutyát macskát—kígyót békát és tengeri malacot—a lényeg hogy ízlésesen legyen elkészítve—ne mondják hogy és legyen jó ízű—kinek jó ízű—mijen a jó íz—van aki sótalanul eszik—az a jó—van aki ojan sósan eszik hogy a hering kiugrana belőle—nyílván nem élve—hanem a sós hering—vicc lett volna—aki értette annak gratulálok—de amit a legkevésbé értek az a csípős ízek imádata—mit lehet azon élvezni hogy az égető érzésen kívül semmit nem érzel—talán mindenből kell egy kicsi—hiszem abban sem tévedek túl nagyot—ha azt mondom sok kicsiből tevődik össze egy ember míg tökéletes—vagy tökéletlen lesz

mert,

úgy gondolom nem csak elméletileg de gyakorlatilag is érdekes hogy most ténylegesen hogyan volt—a mindenható megteremtette az eget és a földet a mindenséget és utána hagyta ezt az egészet—mondván—lesz belőle ami lesz—vagy nem mondván de az eredmény mégis csak ugyanaz—harmadik hogy tényleg az evolúció—ennek mondjuk ellentmond hogy minden a rendezetlenség felé halad—talán volt egy ős káosz amiből magától elkezdett kialakulni a rend—vagy valaki kialakította—vagy ki se alakította—abbahagyta—vagy a káoszból magától megindul a rend kialakulása—ha ez megtörtént akkor egyszercsak megfordul a folyamat—a trend és elindul vissza a rendezetlenség felé—ez lenne a világ körforgása—mondjuk ez az asztalomon nem tapasztalható—asztalomon van a lomom—végül is csak megfogalmazódik az emberben hogy mik az elvárások—na de—ki várja el—ő maga—a társadalom—egy felsőbb szellemi lény—vagy mind a három—végtére is valahogy próbál ezeknek megfelelni a szerencsétlen flótás ha nem öntörvényű—tegyük hozzá hogy több kevesebb sikerrel—de vannak egyáltalán elvárások—vagy mindenki azt hiszi—hát persze hogy vannak és annak megfelelően cselekszik—az már más kérdés hogy igaz lelkünkre elmondhatjuk e hogy én megfelelek annak amit én gondoltam arról hogy mit is kell cselekednem—most itt nem arról beszélünk ami törvényi vagy rendeleti normatíva—azokról nyílván nem mondhatjuk hogy elvárások—az taxatív előírás ami kötelező—tudjuk hogy ezeket sem tartják be—nem mondhatjuk mégsem hogy ez nem a mi gondunk—bizony a mi gondunk és sújos pénzeket szed ez ki a zsebünkből—pontosítva azoknak a zsebéből akik megpróbálnak az előírásoknak megfelelni—és ha van egy legfelsőbb erkölcsi elvárás—ott is mi fizetünk akik megpróbálják betartani               -.appa.