mert,

nem esik már rosszul ha megbántani akarsz—valamikor biztos fájt volna—nagyon fájt volna—bizonyos fokig persze bosszant—nem az bosszant hogy nem fáj—az bosszant hogy ez így alakult—hogy így alakulhatott—jó ez így—sokat töprengtem rajta—miért is jó ez így—mi is az egésszel a célod—elismerem nagyon sokat dolgoztál rajta hogy ez így legyen—mi is lett volna ha én fogom magam és elbúcsúzom—mondván ijen feltételekkel nem vállalom ezt a kapcsolatot—te persze biztos tudtad így is vállalom—végig gondolva a történetünket láthatjuk hogy elejétől erre—vagy valami ijesmire utaztál—akkor még ebből nem sejtettem semmit—megmaradni a te kis kettősségedben—és jön az érdekesség—én akarok e mást—hát nem—ezt bizony be kell vallanom—néha lázadozok—de az teljesen meddő dolog—elejétől fogva te kevered és osztod a lapokat—és hát tegyük hozzá hogy ügyesen—nagyon ügyesen—nincs semmi beleszólásom—persze ezt tudhattad—hiszen azt felmérted—tudtad hogy lusta vagyok—mégis furcsa mennyiszer gondolok úgy magunkra hogy amikor még szerettelek—érted te ezt—tehát nem úgy hogy amikor szerettél—hanem amikor még én—és ebből következik hogy valahogy mindig is az volt az érzésem hogy te nem szeretsz—elfogadtam a hejzetet úgy ahogy van—akkor kezdtem el kicsit rugódozni amikor rájöttem azt akarod én se szeresselek—csak értelmezés beli különbségről van szó—úgy tartod a szerelem elmúlik másfél év alatt—akkor én nem voltam szerelmes—mindenesetre bebizonyítottad hogy az az érzés is elmúlik ami nekem van—bárki láthatja hogy amit el akarsz érni azt el is éred—székre sem kell állnod hozzá—jól van—amikor a szekrény felső polcáról veszed le nekem a pálinkát akkor székre kell állnod—ezzel most jól kibeszéltelek—egyszer elmondom a másikat is—a kiábrándítást

mert,

miközben a letűnt időket visszasírják—azok erkölcsi nagyságáról beszélve—elfelejtenek egy apróságot ami úgy mellesleg nem is ojan mellékes—mi is az—nos manapság piedesztálra emelnek ojan szeméjeket akiket anno egy jobb érzésű közösség—mondhatjuk társadalom—simán megkövezett volna—ma úgy mondanánk kirekeszti a társadalom—hát akkoriban ez végzetes kimenetelű volt—gondoljuk végig a dolgokat—nem kell itt nagy dolgokra gondolni—mondjuk azért a megkövezettek cirka százszor voltak becsületesebbek mint a mai politikusaink—és hogy mennyivel volt több erkölcsi tartásuk mint a celebjeinknek—hát ezt most talán nem is nagyon kellene részletezni—és most minden pejoratív felhang nélkül mondom—ezeknek a modernkori prostiknak meg van bocsátva—de mit is értsünk prostituált alatt—nem árt ugye tudni mielőtt még elítélnénk őket—értsük alatta azt amik—eladják magukat—és többnyire a testükből élnek—mi több ez már elvárás szintre emelkedett—azt is mondhatnám hogy sajnos minden eladható és megvehető—ez egyben megvethető is—talán az még sajnálatosabb hogy mindenki megvehető—na és ezzel egy ütemben természetesen megszűntek a normális emberi kapcsolatok—szálljunk magunkba egy kicsit—ha valaki megpiszkálgatja egy kicsit is a saját kis életkéjét akkor bizony könnyen rádöbben hogy az emlegetett társadalmak közössége már őt is réges régen megkövezte volna—de hát manapság csak az utakat kövezik—azt is ojan tessék lássék módon—örüljünk ha fél évet kibír az a nyomorult felújított út—újabban már nem is ujjonganak miatta—mindenki tudja hogy a jukak betömködése és a zsebek tömködése egybe esik—juk is marad is—meg betömetlen zseb is—így aztán nálunk a kátyus út az igazán kifizetődő—adófizetők fizetik—és vannak akik lefölözik