Felismerés
|
|
(Gondolkodtam , unalmamban.)
Mit is mondhatnék Neked, azt hiszem, úgy sem hiszed.
Vár mindég új elágazás, nem tudni öröm, vagy csapás. Az utak sosem egyenesek, mindég görbék és göröngyösek.
Feledjek hát, minden borzalmat, adjon a szerelem nyugalmat.
Borzongatva, mint a hideglelés, átjárta testem a felismerés. Itt én rám semmi szükség sincsen, egyszerű, itt felejtett az Isten. |
(unalmamban, gondolkodtam ,)
Az utak sosem egyenesek, mindég görbék és göröngyösek. Vár mindég új elágazás, nem tudni öröm, vagy csapás.
Mit is mondhatnék Neked, azt hiszem, úgy sem hiszed. Feledjek hát, minden borzalmat, adjon a szerelem nyugalmat.
Borzongatva, mint a hideglelés, átjárta testem a felismerés. Hisz itt, én rám semmi szükség sincsen, egyszerűen itt felejtett az Isten.
-.appa.
|