Emlékszel?

Gyermekként, ahogy megélted.

Ilyen is volt,

olyan is volt,

még is szép volt az élet.

Aztán, emlékszel még,

a diák évek,

neked zöldelltek a rétek.

Munkába álltál.

Akkor még úgy volt.

Neked ragyogott a nap, a hold.

Csupa nagy betűkkel zajlott az élet.

Természetes volt, hogy élték.

Ez is kell még,

Meg az is kell még.

És már nem érzed,

hogy szép lenne az élet.

Ami nagyobb baj,

hogy hiányát sem érzed.

Valami felőröl téged

Szaporodnak a gondok,

Ráncosabb a homlok

És fogytak az évek.

Gondold végig,

Mielőtt befejeznéd végleg,

Hogyan is zajlott élted

Lehet, hogy kétled,

A halál is lehet szép,

Ahogy elenged az élet.

u.i.

kellett ez a sok e és é,

hogy hasítson, mint a kés,

hogy értsd.

Itt kell hagynod minden szépet

és végleg.

                                  -.appa.