Vártam majd megragad,

magával sodor a pillanat.

Ehelyett, ahogy időm alkonyul,

egyre inkább kísért a múlt.

Emlékszem,

megálltam néha-néha itt.

Elszívtam egy-egy cigit.

Mondták, majd megtalálom.

Olyan lesz, mint egy álom.

Én azóta is csak várom.

Meg-megállva elgondolkodok,

ahogy vasvári útjain végig baktatok.

Idézném csengő hangú lányok kacaját,

a fiatalság sodró, harsogó zaját.

Az ifjúság ripsz-ropsz elrepült.

Kedvem, nemhogy megenyhült,

reá morózus, morgós törpe települt.

Belátom.

Semmit sem ért a lázadás,

mégis hozott valami változást.

Vállig érő hajam, elkopott.

Megnyirbálták a holnapok.

Hidegben műfogam vacog.

Itt is, ott is sajog.

Szóval jól vagyok.

Bizony bizony, ahogy megvénülök,

előbb-utóbb a világgal is kibékülök.

                                                      -.appa.