Őszintén szólva (szoktam ilyet írni, de mondani is szoktam, mármint őszinteséget) azt terveztem, hogy a Horváth Kertről írok. Az majd később jön. Egyrészt hülyén jönne ki, hogy nem össze-vissza vannak a dolgok. (ha már tanultuk az entrópia növekedést) Másrészt, ma van Egyed nap. Egyedet pedig emlegettük. Az egy dolog, hogy Ő úgy volt Egyed, hogy vezetéknévileg. Mi meg ugye egyedileg emlegettük. Harmadikban és negyedikben magyart tanított a IV. A-nak. Azok valánk mink. Pontosítva a dolgot, magyar nyelv és irodalmat. Ha már magyarozunk. Tudjátok, mi az a tik. Tévedés. Nem tyúkanyó. A tik, a mink többes száma. Na, akkor ezen is túl vagyunk. Felmerülhet a kérdés: miért is irkálok én? Schramm Marci bácsi elintézte a dolgot, amikor dogát írtunk. 1, 1, 2. Kérdeztem: Marci bácsi, miért kapok én mindig 1, 1, 2, osztályzatot. Olyan rondán írsz, hogy nem tudom elolvasni, akkor már biztos a helyesírásod is rossz lehet, de írsz annyit, hogy egy kettest megér. Na, nem így Egyed. Kitalálta, hogy: Papp te olyan rondán írsz, (látná most, de mondjuk így géppel egész jó) hogy fogj egy füzetet és minden órára írj, egy lapot és óra elején bemutatod nekem. Mit írjak? Mindegy, amit akarsz. Úgy gondoltam, teljesen snassz lenne, ha innen-onnan másolgatnék. Azt azért lássuk be, hogy sok időt elvett az ember fiától ez az irkálás. Ez nem olyan volt, mint a házi, ez tuti ellenőrzésre került. Kezdtem, úgy belegondolni, hogy mit össze kellett percegtetni a lúdtollat, amíg elkészült a Háború és Béke. Egyszer szolidan megkérdeztem: tanár úr írhatok verset is? Persze, azt írsz, amit akarsz. Odáig fajultam, aztán a versírással, hogy mosolyogva megjegyezte. Nagy frász vagy, de én mondtam, hogy írhatsz verset. Az történt ugyanis, hogy egyszavas verssorokat írtam. Hiába no, így adta ki az ihlet, meg a ráfordított időm. Nem tudnám megmondani, hogy miért maradtam meg a versírásnál, hiszen ez is hiábavalóság, mint minden az ég alatt. Szerintem egyértelmű, hogy a föld alatt is vannak hiábavalóságok, de erről nem szóltak a próféták. Arról nem beszélve, hogy a vízben is vannak hiábavalóságok. Ezekről akkor én szólok, remélem elhiszitek. Itt jegyzem meg, hogy kiderült többen is horgászunk. Aki kimegy horgászni az, tudna róla mesélni mennyi hiábavalóság van a víz alatt. Jobbnál jobb csemegéket hángálunk be a vízbe, de hiábavalóság az a víz alatt, mert bizony a halak nem eszik. Most pedig reménykedjetek, hogy tényleg arról írok, amiről terveztem. Pedig Egyedről van pár sztorim.     -.appa.