Ímé, hogy milyen kicsi a világ, így gondolatilag , no meg történésileg is. Az ugye nyilvánvaló,  hogy a blogra feltett írások nem most keletkeztek.  Aki erre felkapja a fejét azt megnyugtatom, hogy biza ezek keletkeznek. Valahonnan a mindenségből érad feléd valami utasítás féle. Hogy asszongya: öcsém, írkájjá mán valamit. Oszt írkál valamit. Valami olyasmit amit egy mindenséget átszövő intelligencia súg. Az ábrándos lelkületűek azt mondják megszállta őket az ihlet. Egyszerű paraszt vakítás az egész. Mellesleg miért pont ez ne lenne az, ha már minden egyéb az. Az se esne különösebben jól, ha be kellene vallanunk, hogy az emberiségnek nincs intelligenciája. Következmény, hogy az egyéni embernek sincs. Az Istenek magasabb szinten lévén 3D-ben játsszák a történeteiket és mi vagyunk bennük a szereplők. Ahogyan az emberek játszanak a számítógépnél. Mi irányítjuk, hol jól, hol rosszul az emberkéket, szörnyeket. Mikor mit. Lám ilyen egyszerű ez. Térjünk vissza az első mondathoz. (Mindég visszatérnek a dolgok, hisz körforgás van.) Nem régen írtam a Kedves Ferencről. Reggel mit látok. Ismét újság hír, csak most Lindussal. (ez nem a Görbe Linda) Segítség gyanánt. Film sorozat. Linda. Főszerepben Görbe Nóra. Gyermeki név kapcsolás. Örülök, hogy segíthettem. Aki ezek után sem tudja, az nyugodjon bele, hogy a mindenható intelligencia nem akarta, hogy megtudja miről is van szó. Isten kimérte a tudás határát. Nektek itt a határ. Egy biztos. Ez most itt, egyből megy a gépbe. Amit írni akartam, majd megírom később. Hát nem furcsa? El lettem terelve, mint a kábítószeresek.                                      -.appa.